"A Bolyai János Kutatási Ösztöndíj 2018–2021 között három éves időszaka az erdélyi iparoktatás szerepét vizsgáltam a dualizmus kori magyar építészetben, belsőépítészetben és tárgykultúrában. A kutatás a 2014–2017 között a kolozsvári egykori I. Ferenc József Iparmúzeum kapcsán az OTKA/NKFIH 108670 Művészetek és tudomány a nemzetépítés szolgálatában a 19. századi Magyarországon című programban elvégzett feltárómunka szerves folytatása volt." Székely Miklós rövid kutatási beszámolója.

Az OTKA kutatásban érintett kolozsvári iparmúzeum esete rávilágított arra, hogy ezek a speciális gyűjtőkörű intézmények és az ipari szakiskolák egymással szoros együttműködésben álltak. A helyszínválasztást az indokolta, hogy a Monarchia korában létesített három iparmúzeum közül kettő Erdélyben épült fel, az ipari szakiskolák fele ugyanebben az országrészben jött lére. Az egykor az egész ország területén szétszórtan működi muzeális-oktatási intézmények az első világháborút követően fokozatosan elvesztették eredeti funkciójukat, mintagyűjteményeik, a műhelyeikben készült tárgyak és a működésükre rávilágító archívumaik, a vizsgált erdélyiek kivételével, nem ismertek. A korszak fővároson és a mai Magyarország területén kívüli ipari, iparművészeti szakképzéshez kapcsolódó tárgyi emlékanyagának és forrásainak feltárása ezért alapvetően járulhat hozzá a korszak magyar iparművészetéről alkotott tudományos ismeretek bővítéséhez, a jelenlegi tudásunk árnyalásához.

1.kép: A kolozsvári iparmúzeum egyik kiállítási terme, 1914 körül

Kolozsváron sikerült azonosítani a szakiskolai oktatásban használt mintagyűjtemények egy részét a Néprajzi Múzeum gyűjteményében, valamint a szakiskolához készült építészeti terveket a Magyar Unitárius Egyház Kolozsvári Gyűjtőlevéltárában. A kolozsvári iskola mintagyűjteményének jellegét az iskolai évkönyvek alapján lehetett meghatározni, ezek Kolozsváron nem maradtak fent, de nagy részükhöz hasonló tárgyakat sikerült azonosítani az egykori Marosvásárhelyi Székelyföldi Iparmúzeum fennmaradt anyagában (ma a Maros Megyei Múzeum Történeti Osztályán). A város mai oktatási intézményeiben az egykori ipari szakiskolai évkönyvek leírásaiban szereplő – azóta is lappangó – tárgyakhoz hasonlókat sikerült azonosítani: három olyan tárgycsoport került elő, amelyek mennyiségükben és minőségükben is kitűnnek a korszak oktatási mintagyűjteményei közül, és egykori polgári iskolai használatuk ellenére alkalmasak a szakiskolai oktatási gyakorlat értelmezésére, illusztrálására. Az egyik az Unitárius Gimnázium épületének rajztermében megőrződött makettgyűjtemény, amelyet a rajzoktatás szolgálatában álló kicsinyített építészeti makettek alkotják. A másik több helyszínen, az Unitárius Kollégiumban, a Báthory Líceumban és egy egykori szászvárosi Kun Kocsárd Kollégium anyagában (jelenleg a Farkas utcai templomban) maradt fenn, nagyobb részük a rajzoktatás – és így az ipari szakiskolai rajztanítás – gipszminta gyűjteményeinek tárgyai. A harmadik műtárgycsoport a Báthory Líceumban megőrződött, a tudományos kutatás előtt eddig ismeretlen rajzgyűjtemény, amely a modern erdélyi oktatás 18. századi gyökereitől napjainkig enged betekintést a rajzoktatás változó szemléletébe. A kutatás során vizsgált korszak ipari szakiskolai tanrendjének kötelező eleme, a szabadkézi rajzórákon készült minta utáni rajzoktatás módszertana megfelelt a polgári iskolák rajzóráinak, a rajztanári kar tagjai számára is nyitott volt az átjárás a két iskolatípus között, a fennmaradt rajzgyűjtemény hiánypótló jelentőséggel bír a szakoktatás ezen szegmensének megértéséhez. A fenti tárgycsoportok bemutatására önálló szaktanulmány és katalógus készült, amely kiegészíti a zalatnai szakiskola 2019-ben publikált, művészettörténetileg egyedülálló 300 tételes anyagát. A három éves feltáró munka eredményeként immár több mint 800 emlék (szerszám, modell, minta, terv, tárgy és archív fotó) alapján árnyalható az erdélyi és áttételesen a magyarországi ipari szakoktatás hatása a dualizmus kori építészetre, iparművészetre és tárgykultúrára.

Az ösztöndíjas időszak fontos eredménye a Kiürítési tervek című kiállítás a kolozsvári Quadro Galériában 2020. február 7. – március 14. között (Kurátorok: Székely Miklós, Székely Sebestyén), amely az ösztöndíjas időszak alatti erdélyi kutatóutak eredménye. A kiállítás a hagyomány átadásához való viszony összetettségét vizsgálta, olyan iskolai tárgyegyütteseket (gipszmodellek, modell után készült diákrajzok) tárt a nagyközönség elé, amelyek azt példázták, hogyan viszonyult a századforduló európai társadalma a nevelésen keresztül a hagyományhoz. Másrészt olyan műalkotások kerültek bemutatásra, amelyek a modern és kortárs művészetnek a művészeti örökséghez való folyamatosan változó viszonyát jelzik, a kiállító művészek között a 20–21. századi erdélyi képzőművészet olyan jeles alkotói mellett mint Corneliu Baba, Victor Ciato, Sorin Dumitrescu, Eugen Gâscă, Kádár Tibor, a kolozsvári iskolák gipsz- és rajzgyűjteményeit is első alkalommal mutattuk be a nagyközönségnek.  Az iskolai és így az ipariskolai oktatásban felhasznált modellek kortárs művészeti recepciójának, értelmezésének fontos mozzanata volt ahogy a román kortárs művészet kiemelkedő alkotója, Ciprian Mureșan (1977) reflektált a történeti anyagra.

2.kép: A marosvásárhelyi szakiskolában készült kovácsoltvas kerítések az iskola udvarán 1900 körül

Marosváráshelyen emellett feltártam és azonosítottam egy 107 tételes egykori szakiskolai tárgyanyagot a Maros Megyei Múzeum Történeti Osztályában. Emellett az egykori iparmúzeum épületének bejárásakor a padláson azonosítottam az intézmény nyitókiállításának egyik elfeledett installációját, valamint az egykor a múzeumépület előcsarnokában elhelyezett magyar királyok galériájának néhány szobortöredékét. Levéltári források és korabeli műhelymunkák archív fotográfiái alapján igazoltam a marosvásárhelyi ipari szakiskola jelentőségét a város 20. századi építészeti fellendülésében (Marosvásárhely 1892–1902. A felkészülés évtizede. Ars Hungarica 1. (2021). pp. 5–29).

3.kép: Elkészült kőfaragványok raktáron a székelyudvarhelyi kő- és agyagipari szakiskola raktárában 1905 körül

A székelyudvarhelyi ipari szakiskola kapcsán felmértem a szakiskolában készült kőfaragó emlékeket a városban és környékén, sikerült azonosítani egy 2014-es ásatáson előkerült kőfaragó mintagyűjteményt. A többi erdélyi szakiskolával összevetve egyértelművé vált, hogy a székelyudvarhelyi iskolához kötődően maradtak fenn számban és sokrétűségében ehhez a székelyföldi szakiskolával kapcsolatban források: elkészült műhelymunkák és minták mellett egy páratlanul gazdag archív fotográfiai anyag, valamint az iskola működését dokumentáló anyakönyvek teljessége. Ezen máshol már elpusztult forráscsoport alapján lehetővé vált a szakiskola monarchia-korabeli történetének feldolgozása.

4.kép: Egy még azonosítatlan erdélyi szakiskolában készült tálaló az 1900 körüli évekből

A három éves levéltári, adattári és múzeumi feltárómunka révén összeállított és e beszámolóhoz is mellékelt katalógus mintegy félezer tétele a Monarchia-korabeli magyar ipari szakoktatás mindazon tárgytípusát tartalmazza, amelyek a szakképzéshez kötődően alapvetően befolyásolták a korszak magyar építészetét és tárgykultúráját. A korábban jórészt ismeretlen tárgyak közé nem vettem fel a zalatnai iskola háromszáz tételes gipszminta és kőfaragvány gyűjteményét, amelynek feltárása egészében és tudományos feldolgozása részben 2018 előtt történt. A zalatnai szakiskola kapcsán elkészült az utódintézményben fennmaradt gyűjtemény szakkatalógusa ("egy egészen új ornament előállítása" Az egykori zalatnai Kőfaragó és Kőcsiszoló Ipari Szakiskola gipszminta- és kőfaragvány-gyűjteményének katalógusa, Budapest, 2019), valamint a szakiskola speciális képzésének számító kőcsiszolást feldolgozó szaktanulmány (Iparfejlesztés az iparművészet és háziipar metszetében: kísérlet a kőcsiszolás magyarországi meghonosítására 1894–1914 között. Ars Hungarica 1. (2019) pp. 103–118.)

5.kép: Kőcsiszolással készült iparművészeti tárgyak a zalatnai iskola műhelyéből 1900 körül

Az ipari szakoktatás témájában a BTK Művészettörténeti Intézete, a Pécsi Tudományegyetem „Oktatás és Társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola és a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara 2020. március 5-én rendezett tudományos konferenciát A szabálytól a képzeletig címmel. Az elhangzott tucatnyi előadásból összeállt folyóiratszám (Ars Hungarica 1. (2020), a szakiskolai környezetben létrejött művészi igényű tervek és tárgyak első modern és interdiszciplináris szemléletű tudományos feldolgozása. A konferencia célja túlmutatott a dualizmus kori középfokú magyar iparoktatás kutatásának legújabb eredményeinek bemutatásán, az előadások és a publikációk a modern iparoktatás történetét a gazdaság-, társadalom-, illetve művészettörténet eltérő diszciplináris megközelítéseinek helyt adva vizsgálták.

6.kép: A zalatnai kőfaragó és kőcsiszoló ipari szakiskola kőfaragó műhelyének tárgyai, a tárlóban kőzetminták és vegyszerek 1900 körül