A szabálytól a képzeletig

Az iparoktatás politikai és tárgyi környezete a dualizmus kori Magyarországon

Tudományos konferencia a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézete, a Pécsi Tudományegyetem „Oktatás és Társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola és a Károli Gáspár Református Egyetem BTK szervezésében.

2020. március 5.

KRE BTK - 1085 Budapest, Benda Kálmán Szakkollégium, Horánszky utca 26.

4 kép székelyjpg

 

Program

 

9:00 regisztráció

 

9:30 Köszöntő

 

9:45 A modern iparoktatás előzményei (elnök: Jékely Zsombor - KRE)

Tóth Áron: Mester, mérnök, építész – A professzionális építészeti képzés kezdetei Magyarországon

Bodóczky István: A rajztanítás speciális jellege és módszertana a Székesfővárosi Iparrajziskola előd intézményeiben (1778 -- 1886)

Berta-Szénási Panna, Sanda István Dániel: Polytechnicum kontra József Ipartanoda – A műegyetem reformkori elődintézménye

 

11:15 Szünet

 

11:30 Intézményalapítások a nemzeti közpolitika tükrében (elnök: Vörös Katalin - PTE)

Nagy Péter Tibor: Az iparoktatás az 1890-es évek közpolitikai diskurzusában

Ruzsa Bence, Szabó Zoltán András, Szalkay Csilla: A budapesti Állami Felső Ipariskola megszervezése a 19. század második felében

Csepregi Noémi: Az Iparművészeti Múzeum 1873-as első vásárlása az iparfejlesztési koncepciók tükrében

 

13:00 Ebédszünet

 

14:00 Tanár, tanítvány, tanonc (elnök: Székely Miklós - BTK MI)

Vörös Katalin: Szaktanárok a dualizmus kori középfokú iparoktatásban

Jurecskó László: Növendék, tanár, mester: Mattis Teutsch János a brassói Állami Faipari Szakiskolában

Orbán János: Ipariskola Marosvásárhelyen. Az építőipari tanfolyam és a századforduló helyi építészeti fellendülése

 

15:30 Szünet

 

15:45 Tovább elő intézmények, évszázados gyakorlatok (elnök: Ordasi Zsuzsa - KRE)

Nagy Barbara: Az iparrajzoktatás keretei: a Budapest Székesfővárosi Iparrajziskola szervezete és épülete

Katona Júlia: Minták után szabadon? – Rajzoktatás a Budapest Székesfővárosi Iparrajziskolában

Székely Miklós: Art & Crafts - nemzeti iparoktatás - Bauhaus: új szempontok a századfordulós mozgalmak megértéséhez

 

17:15 Zárszó

A 19. század második felében zajló magyarországi modernizáció és polgárosodás dinamizmusának és eredményességének legfőbb kifejezője a gyors ütemű gazdasági növekedés mellett elsősorban a kultúra és a kulturális intézményrendszer fejlődése. A létrejövő modern polgári oktatási rendszer az általános művelődési igények kielégítése mellett már konkrét társadalmi csoportok elvárásait tükrözte, illetve a gazdasági innováció és a fejlődés igénye hívta életre. Ennek a folyamatnak szerves részeként értelmezhető a modern iparoktatási rendszer kiépülése is, amelyben a 19. századot jellemző nemzetépítési, iparosodási és művészeti törekvések egyaránt összefonódtak. Az iparoktatás területe valójában a korszak széles körben csodált vizuális kultúrájának és ornamentikájának oktatását is magába foglalja.

Az ipariskolák jelentősége aligha túlbecsülhető, ezekben képezték a dualizmus kori építkezések tervezői képességekkel is bíró kivitelezőit: kőfaragókat, épület- és bútorasztalosokat, épületbádogosokat, műlakatosokat és építészeti díszítőkerámiák tervezőit. A dualizmus kori vizuális kultúrát, városképet, belsőépítészetet és tárgykultúrát alapvetően meghatározó történeti és modern formakincs oktatásmódszertana a nemzeti modernizáció programjába illeszkedett.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézete, a Pécsi Tudományegyetem „Oktatás és Társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola és a Károli Gáspár Református Egyetem BTK közös konferenciát szervez, amely a dualizmus kori magyar iparoktatás kutatásának legújabb eredményeit kívánja bemutatni. A konferencia célja, hogy a modern iparoktatás történetét minél több szempontot érvényesítve vizsgálja, így a gazdaság-, társadalom-, illetve művészettörténet megközelítései is helyet kapjanak.

A konferencia elsősorban a középfokú iparoktatás megszervezésének és működésének (oktatás)politikai vonatkozásaira, helytörténeti összefüggéseire, valamint a képzéshez kötődő tárgyak művészettörténeti jelentőségére fókuszálva arra keresi a választ, hogy az adott képzési típus pontosan milyen pozíciót töltött be a dualizmus kori magyar iskolapiacon. Miként befolyásolták az országos politikai és a helyi gazdasági érdekek? Milyen mértékben támaszkodtak a helyi iparos hagyományokra és nyersanyagokra, illetve mennyiben igyekeztek új iparágakat meghonosítani? Milyen eszmék, ideológiai vagy pedagógiai koncepciók mentén szerveződtek az egyes intézmények? Milyen narratív és tárgyi emlékek alapján (re)konstruálható a történetük? A konferencia szervezői elsősorban a fenti témakörökhöz kapcsolódóan várják az előadásokat, de újabb értelmezési lehetőségeknek is teret biztosítanak.

 

Vörös Katalin (PTE BTK)                                                                                               Székely Miklós (BTK MI)