Az Ars Hungarica 2018/4. számában az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény által szervezett – kiállításokon, konferenciákon és műhelybeszélgetéseken is formálódó – tudományos kutatások eredményeit adjuk közre. Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (Lipótmező) felszámolásával annak nagy múltú „pszichiátriai múzeuma” az MTA tulajdonába került, és 2008 óta az MTA BTK Művészettörténeti Intézet keretében működik. A közérdekű muzeális gyűjtemény látogatókat fogad, kutatószolgálatot tart fent, középiskolai és egyetemi óráknak ad helyet, kiállítások és konferenciák rendezésével tudományos és közművelődési feladatokat lát el. Az elmeorvosok alapította, 1931-től hivatalosan látogatható, ma is működő gyűjtemény törzsanyagát a pszichiátriai kezeltek munkái alkotják, amelyeket az intézeti orvosok nemcsak diagnosztikai szerepükben, hanem esztétikai értékük alapján is figyelemre méltónak tartottak. A gyűjtemény egyedülálló kézirattára a vizuális művészetekkel érintkező elmeorvosi kutatások dokumentumait is őrzi. A képi alkotásokból és a kézirattárból álló archívum történeti megközelítése multidiszciplináris együttműködést és interdiszciplináris módszert igényel.
A Psyché képei cím alatt beválasztott tanulmányok füzére – történészek, irodalom- és művészettörténészek friss kutatási eredményeinek közlése – egy olyan gondolatmenetet bont ki és tesz láthatóvá, amelynek íve a pszichiáteri intézmények zárt életétől – Oláh Gusztáv elmeorvos (1857–1944) szavaival: „az élet pszichiátriája” – felé mutat.
Hornyik Sándor, K. Horváth Zsolt, Lafferton Emese, Major Ágnes, Perenyei Monika, Plesznivy Edit és Szilágyi Judit tanulmányának el- és összeolvasásával, a kronológiai és tematikus kapcsolódásokon túl, a motivikus és gondolati átjárások gazdagsága nyílik ki. A kutatásokat összekötő alapkérdés, a lélekgyógyászat és a vizualitás, az elmeügytörténet és a vizuális reprezentáció történetileg rekonstruálható egymásra hatása, ahogy a tanulmányokból kiderül, az interdiszciplináris kitekintések módszertanaként is értelmezhető. A diagnosztikus szemléletet kiterjesztő pszichiáterek Jean-Martin Charcot óta a vizuális alkotások területén kalandoznak, vagy a beteg(ségek) megértéséhez a vizuális művészeteket is kutatásuk tárgyává és eszközévé teszik. Ennek nyomait fedezhetjük fel a gyűjtemény kézirattárának az elmeorvosi kutatásokat megőrző dokumentumaiban, és ez a figyelem és módszer finomodik tovább olyan orvosok, mint Csáth Géza, Jacques Lacan és Levendel László terápiás és írói módszereiben. Ezzel párhuzamosan a vizuális művészetek művelői a lélekgyógyászat, illetve a pszichoanalízis eredményeitől gazdagodva formálták látásmódjukat és képalkotói praxisukat, mint például Pál István, akinek tizenkilenc festménye található a gyűjteményben, és Arnulf Rainer, akinek e gyűjteményt szemléző válogatását őrizzük és mutatjuk be.
