Az MTA II. (Filozófiai és Történettudományok) Osztálya 2026. szeptember 24-én Humántudományok a NER után címmel tartott konferenciát.
A konferenciáról, melyen Lővei Pál, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, intézetünk tudományos tanácsadója tartott Az Önkény védelme – a védelem önkénye: NER-be zárt műemlékvédelem címmel előadást, Papp Gábor írt összefoglalót.
Lővei Pál előadásának nyitó képe: A pornóapáti apátság középkori faragványainak közelmúltbeli "felújítása". Fotó: Perenyei Monika
Az egyes előadások azt a kérdést járták körül, milyen nyomot hagytak a bölcsészet- és társadalomtudományokon az elmúlt évtizedek tudománypolitikai folyamatai.
Benkő Elek (történész, régész) osztályelnök köszöntőjében kiemelte, hogy noha a konferencia a II. Osztály szervezésében valósult meg a tárgyalt jelenségek a tudományos közösség egészét érintik, az egyes diszciplínák egymásra utaltak és együttműködésük fontos. Hangsúlyozta, hogy a konferencia nem az élő és élettelen természettudományokkal szemben, hanem épp a tudomány egységének szándékával valósul meg. Az aktuális tennivalók kapcsán a kutatóintézetek, kutatóközpontok jövője mellett külön kitért a támogatott kutatóhelyek és a fiatal kutatók problémáinak fontosságára.
Romsics Ignác (történész), akadémikus előadásában azt tekintette át, milyen társadalmi folyamatok és megosztottság vezetett a Nemzeti Együttműködés Rendszere emlékezetpolitikájához. Szólt azokról az intézményekről, melyek megalapítása a NER ideológiai megalapozását szolgálták. Ismertette az elmúlt 16 év szobor- és emlékműállítási gyakorlatát és, hogy ennek milyen 20. századi ideológia képezte alapját. Két szimbolikus jelentőségű helyszín, a Kossuth tér és a Szabadság tér szoboreltávolításain, és szoborállításain keresztül bemutatta, hogy azok hogyan illusztrálják a NER múltképét.
Gyáni Gábor (történész), akadémikus a tudomány NER utáni helyzetével, lehetőségeivel foglalkozott. Azt vizsgálta, mennyiben tekinthető a jelen tudománypolitikai helyzete egyfajta újrakezdésnek, vagy inkább a korábbi gyakorlatok folytatása várható. Ennek kapcsán beszélt a tudományos utánpótlás kérdésében az egységes, kvalitást mérő rendszer bevezetésének fontosságáról. Előadásában felvetette a történettudomány sokrétűségét tükröző önálló kutatóintézetek (többek között a Holokausztot, a gender és más társadalomtörténeti kérdések kutatását végző intézetek) alapításának szükségességét.
Intézetünk munkatársa, Lővei Pál, akadémikus a NER-nek a műemlékvédelem területén véghezvitt pusztításait vette számba. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt évek szakszerűtlen beavatkozásai, és azok a helyrehozhatatlan károk, melyek ennek nyomán megtörténtek, a műemléki intézményrendszer szétverésének közvetlen következményei voltak. Elrettentő példaként említette Pornóapáti templomának szenteltvíztartóját, a győri székesegyházat (a barokk szentélyrekesztő elbontását), a pannonhalmi apátsági templomot (a baldachin és kőburkolat megszüntetését), a bélapátfalvi ciszterci apátságot (a barokk padok eltávolítását), a veszprémi székesegyházat (a kifestést és az Árpád-kori Szent György-kápolna maradványait bemutató védőépület elpusztítását), a diósgyőri vár újraépítését. A budapesti példák között említette a Földművelésügyi Minisztériumot (egy mélygarázs kedvéért az épület elpusztítását), a Magyar Nemzeti Bank épületét (a tető elpusztítását és új emelet építését) és a Citadellát (a védőfal átvágását). Szólt a budai Vár 1945 utáni funkcióváltásához kapcsolódó egykorú átépítésekről és kiemelte, hogy tudománytalan a mai műemlékvédelmi szemléletet a nyolcvan évvel ezelőtti gyakorlaton számon kérni. Ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy véleménye szerint a palota továbbra is kulturális intézmények otthonául kell, hogy szolgáljon. Javasolta azt is, hogy a Fertődről az Iparművészeti Múzeumba visszahozandó Esterházy-kincseket is először az üres budavári épületekben állítsák ki. A NER pusztításai mellett előadásában szót ejtett az elmúlt évek jó példáiról is, mint a székesfehérvári székesegyház helyreállítása, az északkelet magyarországi falusi templomok rekonstrukciói, és nem utolsó sorban a Tudományos Akadémia palotájának pontos és hozzáértő felújítását, melyért a tervezők ICOMOS díjban részesültek.
A Magyar Nemzeti Galéria lebontott terei és annak romjai. Kép Lővei Pál előadásából. Fotó: Papp Gábor
Rainer M. János (történész), akadémikus a bölcsészet- és társadalomtudományi könyv- és folyóiratkiadásról szólt. Prezentációjában a 2019 és 2025 közötti időszakot áttekintve megállapította, hogy a tudományterület publikációinak megjelenését legnagyobb mértékben a Magyar Tudományos Akadémia finanszírozta. Emellett számottevő az NKA, az NKFIH és a Lendület pályázatok részesedése. Az összegeket és azok eloszlását az előző kormány által támogatott kutatóhelyek, vagy kutatóhely-szerű formációk által elnyert összegekkel vetette össze, rámutatva nemcsak az egyenlőtlenségekre, hanem az ideológiai tendenciózusságokra is. Kiemelte az Akadémia jelenlegi vezetőségének elkötelezettségét a tudományos kiadványok és programok támogatásában.
Zsoldos Attila (történész), akadémikus előadásában a tudománymetria bölcsészettudományokra való alkalmazhatóságának kérdéseiről szólva hangsúlyozta, hogy a jelenleg alkalmazott indikátorokat a műszaki- és természettudományok tudományterületi jellegzetességei alapján alakították ki, ezért nem alkalmasak a humántudományok teljesítményének mérésére. Véleménye szerint az impakt faktor helyett a bölcsészet- és társadalomtudományok esetében a CoARA mutatót lenne érdemes alkalmazni. Ez utóbbinak célja, hogy a mennyiségi mutatók (impakt faktor, idézettség) helyett a minőségi, szakértői értékelés (peer review) kerüljön előtérbe.
Hunyady György (szociálpszichológus), akadémikus a tudományterületi egyenlőtlenségekről, és ezen belül a bölcsészet- és társadalomtudományoknak az elmúlt években az előző kormány részéről megfigyelhető negatív megkülönböztetéséről, és annak káros hatásairól (intézmény megszüntetések, kutatócsoport felszámolások) beszélt. Reményét fejezte ki, hogy a jelen kormány szakpolitikai hozzáállása és az Akadémia vezetőségével folytatott kommunikációja véget vet ennek az egyenlőtlenségnek.
Ezt követően a konferencia hozzászólásokkal folytatódott. A közönség soraiból többen kiegészítették az elhangzottakat. Kenesei István (nyelvész) akadémikus nyomatékosította a kutatóhálózat függetlenségét és az Akadémiához való tartozás fontosságát. Katona Tamás (közgazdász, statisztikus) egyetemi tanár a kutatóhálózat kapcsán az új jogi környezetről beszélt. Ennek kontextusában az Államháztartási Törvény hatályát kevésbé tartotta kardinálisnak. Pálné Kovács Ilona (jogász) akadémikus azt hangsúlyozta, mekkora jelentősége van a konferenciának a jelen tudománypolitikai viszonyai között. Jelezte annak szükségességét, hogy más tudományterületek is megfogalmazzák a maguk elképzeléseit. Balogh Balázs (néprajzkutató), a Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója az itt zajló kutatások relevanciáját és magas színvonalát emelte ki, melynek eredményeit az előző kormányzat – minden ellenszenve dacára – sem tudta negligálni. Fülöp Márta (pszichológus), akadémiai doktor a pszichológiai kutatások intézményi keretei biztosításának elengedhetetlenségét emelte ki. Mint mondta, ismét szükség volna egy független akadémiai Pszichológiai Kutatóintézet létrehozására. Halm Tamás (nyelvész) a magyar és az egyetemes tudomány szembeállításáról szóló tudománykép veszélyeire hívta fel a figyelmet. Kiemelte, hogy kulcsfontosságú tudatosítani a bölcsészet- és társadalomtudományok nemzetközi beágyazottságát. Lőrincz Viktor (jogász), az Akadémiai Dolgozók Fóruma elnöke aláhúzta annak jelentőségét, hogy a teljes kutatóhálózat közvetlenül az Akadémia alá kerüljön, és amellett érvelt, hogy a kutatóhálózatra az Államháztartási Törvény és nem egy speciális rendelkezés szabályai legyenek érvényesek.
A hozzászólások után Benkő Elek zárszavában megköszönte az előadásokat és hozzászólásokat, és annak a reményének adott hangot, hogy az egyeztetések mind az Akadémia vezetőségén belül, mind a Minisztérium képviselőivel az eddigi irányba fognak folytatódni.
A teljes konferencia megtekinthető az MTA youtube csatornáján.
