A Petőfi Irodalmi Múzeum „Van még remény!” – Sci-fi a magyar irodalomban és a vizuális kultúrában címmel kétnapos interdiszciplináris konferenciát rendezett 16 szekcióval és 58 előadóval. A konferencia több intézmény, a PIM (Madár Mária, Parádi Andrea, Vörös Miklós), a KEMKI (Százados László), az ELTE (Czigányik Zsolt), a PTE (Mekis D. János) és az SZTE (Hárs Endre) kutatóinak és oktatóinak közös szervezésében egy többnyire még mindig túlságosan is populárisnak tekintett terület (science fiction) tudományos jelentőségére és értékeire irányította rá a figyelmet. A konferencia egyik résztvevője, intézetünk tudományos tanácsadója, Hornyik Sándor ad rövid összefoglalót a 3 szekcióban elhangzó 12 művészettörténeti témájú előadásról.
Az önálló szekciókba szervezett művészettörténeti előadások a sci-fi születésétől és a századforduló szecessziós és szimbolista vizuális kultúrájától az avantgárd és a technokapitalizmus mítoszain át a poszthumanista és posztantropocén filozófiákig és a posztmediális művészetig ívelően művészet-, technika-, média- és szellemtörténeti perspektívák egyesítésével mutatták be a tudományos és a művészeti világok különös és izgalmas összefonódásait az 1900-as évek elejétől napjainkig.
Az első művészettörténeti szekcióban (A magyarországi sci-fi képzőművészeti forrásai) Bakos Katalin Jaschik Álmos H. G. Wells műveihez készített, posztexpresszionista hangulatú illusztrációinak apropóján mutatta be a modern sci-fi apostola munkásságának magyar recepcióját és utóéletét a Galaktikában. Jaschik a fantasztikus szerzőként is jelentékeny Karinthy Frigyeshez hasonlóan kritikai szellemben viszonyult Wells munkásságához, és korának tudományos és filozófiai elméleteihez mérte azt. Földi Eszter Tichy Gyula grafikai és irodalmi életművét ismertette és értelmezte, amelyben a képzőművészet szorosan összefonódott a fantasztikus irodalommal és a természettudományokkal. Tichy Jókai nyomdokain (A jövő század regénye) regényeket írt, melyekhez szecessziós hangulatú illusztrációkat is készített, és korszakának legmodernebb természettudományos eredményeire (evolúcióbiológia, a radioaktivitás fizikája és kémiája) építve alkotott fantasztikus városokat és hadigépezeteket az első világháború idején. Beke Zsófia Mokry-Mészáros Dezső képalkotásának fényében beszélt a tudomány és a művészet szellemének összefonódásáról és reményteli szintézisének lehetőségéről. Bemutatta és elemezte Mokry-Mészáros naplóját, amelyben megtalálható 1905-re datált első „absztrakt” festménye (Sejthalmaz) is. (Mokry-Mészáros „naiv” művészetét intézetünk egykori igazgatója, Beke László fedezte fel az 1960-as években, hagyatékát is intézetünk őrzi, itt található fel naplója is benne az apró festménnyel.) Az 1905-ös első magyar elvont festmény egykorú Mikolajus Čiurlionis kozmikus absztrakt képeivel, és megelőzi Kandinszkij első – teoretikus bázison alkotott – nonfiguratív festményét. A napló tanúsága szerint a Mokry-Mészáros által megálmodott idegen planéták képe elmélyült biológiai, zoológiai és geológiai ismereteken alapult.
Mokry-Mészáros Dezső albuma. ELTE HTK Művészettörténeti Kutatóntézet, Adattár, MDK-C-I-39/1 
Mokry-Mészáros Dezső: Sejthalmaz, 1905. Színezett tusrajz, karton, 113 × 158 mm
A második szekcióban (A képzőművészeti sci-fi kezdetei az 1960-as években) Hornyik Sándor Csernus Tibor és Korga György sci-fi illusztrációiról beszélt a szürnaturalizmus hazai és francia recepciójának kontextusában. Korga és Csernus budapesti, illetve párizsi sci-fi illusztrátori karrierjében nemcsak akadémikus festészeti tehetségük, hanem a sci-fi irodalmának és vizuális kultúrájának európai megújulása is jelentős szerepet játszott. A new wave of science fiction ugyanis a hatvanas években a vizualitás terén ugyanabból a szürrealista festészeti kultúrából (Max Ernst, Yves Tanguy, Salvador Dalí) táplálkozott, amely a magyar alkotókat is inspirálta. Darabos Edit a szürnaturalisták által is kedvelt festészeti technikát a „cuppantást” helyezte bele egy tágas médiatörténeti kontextusba. A „cuppantás” ugyanis a porcelánfestészetben és az alkalmazott könyvgrafikában már a 19. században is létező technikából vált a szürrealisták kedvelt médiumává, akik a décalcomaniet kreatívan (visszatörléssel, belefestéssel) át is dolgozták, hogy különleges képet adhassanak a kaotikus természeti valóságról. Darabos technikatörténeti alapokon rajzolta fel a dekalkománia esztétikai spektrumát Victor Hugotól Oscar Dominguezen és Max Ernsten át Csernusig és Korgáig ívelően. Madár Mária előadása a sci-fi legfontosabb hazai propagátorának, Kuczka Péternek a munkásságát mutatta be, aki a nemzetközi sci-fi vizuális kultúra ismeretében Korga Györgyben találta meg a Kozmosz Fantasztikus Könyvek legfontosabb illusztrátorát. Madár arra is rámutatott, hogy Korga munkásságának kvalitása bátran összevethető a legtehetségesebb nyugati grafikusok (Paul Lehr, Richard M. Powers) hasonlóan szürrealista orientációjú tevékenységével. Tokai Gábor az egyik legkülönlegesebb és rendkívül magas technikai színvonalon alkotó francia sci-fi képregény-rajzoló, Philippe Druillet magyarországi hatását mutatta be. Tokai szerint Druillet egyszerre manierista és szürrealista látásmódjának komplexitása Felvidéki András, Helényi Tibor és Nagyvári László grafikáit és festményeit is inspirálta a hetvenes-nyolcvanas években.
Hornyik Sándor
A harmadik szekcióban (Utópiák a képzőművészetben) Zombori Mónika Nicolas Schöffer Kibernetikus város projektjéről tartott előadást. Zombori értelmezésében Schöffer projektje a kinetikus és kibernetikus művészet szemléletét vitte át futurisztikus módon az építészet és az urbanisztika területére. Schöffer tevékenysége így egyaránt releváns a kapitalista modernitás, a technofil sci-fi és az avantgárd utópiák kontextusában is. Orosz Márton a Holdra szállás világraszóló 1969-es eseményéből és kulturális reprezentációjából kiindulva az űrkorszak ikonográfiájának megjelenését vizsgálta a magyar neoavantgárdban. Értelmezése szerint Altorjai Sándor, Erdély Miklós, Gyémánt László, Lakner László és Szentjóby Tamás is kritikai regiszterben reflektált a hidegháború és az űrverseny politikájára, valamint a tudományos-technológiai forradalom szellemiségére. Zemlényi-Kovács Barnabás Süveges Rita képzőművészeti munkásságából kiindulva a modern sci-fi esztétika és a technofuturizmus kortárs, posztantropocén művészi kritikájáról tartott előadást. A 21. századi kultúraipar markánsan épít a fenséges esztétikájának technokapitalista kisajátítására, a modern indusztriális fenséges kinematikus képe azonban olyan látványos szimuláció, illetve konstrukció, amely elrejti és eltakarja a természet kiaknázásának apokaliptikus gazdasági kultúráját. Süveges kísérteties hangulatú festményei és installációi erre a tulajdonképpen egyre inkább virtuálissá váló fenségesre mutatnak rá. Százados László Várnai Gyula és lánya, Várnai Ágnes munkásságán keresztül a kortárs képzőművészet természettudományos és popkulturális alapokon álló utópia- és disztópia-értelmezéseit mutatta be. Várnai Gyula a kilencvenes évek óta képzőművészeti eszközökkel értelmezi a modernitás és a modern kozmológia világképét, amelynek komplexitását és abszurditását az arte povera eszköztárával érzékelteti. Várnai Ágnes és alkotótársa, Tina Kult egy hasonló szellemiségű, de immáron nemcsak materiálisan, de virtuálisan is megbuherált (bricolage), posztapokaliptikus és poszthumanista világot teremt meg titokzatos, audiovizuális installációiban.
A konferencia művészettörténeti előadásai kiválóan szemléltették, hogy a magyar képzőművészet jeles alkotói – a science fiction irodalmi fejlődésével párhuzamosan – kreatívan reflektáltak a technológiai fejlődésre, a társadalmi utópiákra és a természettudományos világkép változásaira is.
