Konferenciakötetek

A 2007 óta zajló tárgyalások és egyeztetések után 2008 szeptemberében megszületett a döntés, hogy a felszámolás alatt lévő Országos Pszichiátriai és Neurológia Intézet a Magyar Tudományos Akadérniára bízza az európai összehasonlításban is kiemelkedő kulturális és történeti értékkel bíró muzeális gyűjteményét. A hazai köztudatba fogalomként beágyazódó Lipótmező kollekciójának hányatott sorsa nem mellékesen 20. századi történelmünk tükre is. A lelkes és elhivatott alapító kedvből és gyarapító szándékból egy pszichiátria-, kultúr- és művészettörténeti szempontból is izgalmas képtár és orvostörténeti leletegyüttes jött létre.A Pszichiátria, művészet, terápia címen megrendezett tematikus konferencia első lépésben az interdiszciplinaritás jegyében az outsider art / art brut művészethez kapcsolódó kutatási területek felvázolására (Beke László), a gyűjte mény történetének ismertetésére (Plesznivy Edit), az art brut és outsider art intézményesülési kérdéseinek felvetésére (Gaál József, Komáromi Erzsébet), illetve az esztétikai kánont érintő hatások elemzésére (Imre Györgyi) vállalkozott. A kötet lezárásaként egy izgalmas tanulmányt olvashatunk a pszichiátriai gyakorlatnak a tudományos gondolkodásmódokba történő felszívódásáról és ennek elemző kimutatásáról (Hárdi István és Tényi Tamás).

2000. október 11-13. között a ráckevei Savoyai-kastélyban művészettörténeti konferenciát rendeztek. A hatvanas évek közepén megjelent egy nemzedék a magyar művészettörténetben, amelynek tagjai a konferencia időpontjában nagyjából vagy éppen hatvan évesek voltak, akik egymást segítve és egymással rivalizálva, közös programokon és szakmai vitákon keresztül megváltoztattak állandónak gondolt dolgokat, és állandóvá tettek állandóan változót is. Nem alkotnak egységes generációt, nem is egyetlen évfolyamon végeztek. Munkásságuk nagy elődök és tanárok mindig tisztelettel kezelt és említett, jó l megalapozott tudására és tanítására épült, de amikor kellett, ellent is tudtak mondani a hagyománynak. A konferencia szervezői valamilyen mértékig az ő tanítványaik és munkatársaik voltak, egyéniségük és munkásságuk viszonyítási alapot jelentett számukra.