Művészettörténeti füzetek

A Körös-parti település ezzel a névvel jelenik meg a történelemben: Varadinum. így szólnak róla az első' feljegyzések, krónikák, legendák, oklevelek. De ez a név is történelmet rejt magában, amiképpen az eredeti magyar elnevezés egyszerűen, de sokat jelentó'en így hangzik: Várad. A Körös-parti településnek mind a neve, mind az évszázados története arról tanúskodik, hogy a vár volt a középpontja, mégpedig kiemelkedő jelentőséggel országos viszonylatban is.

A Körös-parti település ezzel a névvel jelenik meg a történelemben: Varadinum. így szólnak róla az első' feljegyzések, krónikák, legendák, oklevelek. De ez a név is történelmet rejt magában, amiképpen az eredeti magyar elnevezés egyszerűen, de sokat jelentó'en így hangzik: Várad. A Körös-parti településnek mind a neve, mind az évszázados története arról tanúskodik, hogy a vár volt a középpontja, mégpedig kiemelkedő jelentőséggel országos viszonylatban is.

E tanulmány egy ma már nem létező művészeti együttest, a barokk kori pécsi székesegyházat mutatja be az olvasónak. Megírására az a felismerés vezetett, hogy a székesegyház a magyarországi barokk építészetnek a kastély mellett a másik igazán reprezentatív épülettípusa volt. Mind a legnagyobb kastélyok, mind a legjelentősebb katolikus templomok, a székesegyházak a korszak magyarországi társadalmának legmagasabb rangú világi és egyházi képviselőinek megbízásából készültek, s akár újonnan épüljek, akár régiek átalakítása, korszerűsítése útján jöttek létre, koruk legmagasabb szintű művészeti alkotásai voltak. 

A tanulmány az építkezés folyamatát mutatja be, és ezt a 18. századi Magyarország egyik jellegzetes és fontos gazdasági egységének, a nagybirtokos uradalomnak építőtevékenységén keresztül tárgyalja. Ez a korszak építőgyakorlatának és építőszervezetének egy sajátos csoportja, mellette él a céhes polgári-nemesi építészet, a kamara építőtevékenysége, a szerzetesrendek művészeti szervezete, a városi-vármegyei adminisztráció mérnöki tevékenysége és a falusi építkezés is. Ezeknek a csoportoknak azonban számos érintkezési pontja van, hatással vannak egymásra. A tanulmány a megrendelő — építkezés — mesterek hármas egységének vizsgálatakor részben egyedi, csak az uradalmakra jellemző vonásokat tár fel.

A tanulmány feladata az egykori Csanád vármegye elpusztult románkori emlékeinek összeállítása, illetve az elpusztult anyag lehetőség szerinti rekonstruálása volt. Csanád vármegye középkori jelentőségének alátámasztására két időszak művészeti emlékei hívja fel a figyelmet a szerző. I. István uralkodásának ideje az első ilyen szakasz, amikor a fiatal állam megszilárdításának érdekében ezt a területet kell politikailag és kulturálisan megerősíteni.

A 19. századi Magyarországon az ipari termelés és tervezés — számos gátló politikai, társadalmi-gazdasági és műszaki tényező közepette — csak egyes ágazatokban és csak vontatottan indulhatott meg. Végül is a történeti hagyományok, illetve a gyakorlati követelmények túlbecsülése jelentkezett és jellemző hazánkban. Mindkettő a társadalmi igényeknek megfelelően: az előbbi a társadalmi rétegződést elsődlegesen kifejező lakáskultúra és ezzel rokon területeken, az utóbbi a termelő- és használati eszközök gyártásában.

Szatmári György (1457 körül — 1524) a Jagelló-korban (1490-1526) vezető államférfi és egyházi személyiség volt, (fő)kancellárként az ország bel- és külpolitikájának irányítója, az oklevelek kiadásának legfőbb őre. Egy olyan időszaké, amely Mátyás uralkodását követően a késő középkori Magyarország Mohács előtti utolsó korszaka volt. A Jagellók révén a magyar trónra olyan uralkodóház tagja került, amely a szomszédos Lengyelországban5 és Csehországban6 már hatalmon volt. E korszak a magyarországi kora reneszánsz térségbeli kisugárzását éppúgy felgyorsította, mint ahogy szorosabbra fonódtak azok a művészeti kapcsolatok is, amelyek viszont főként a cseh és délnémet területek késő gótikájának magyarországi recepcióját eredményezték.

E tanulmány egy a 18. század végi Magyarországon keletkezett festészeti alkotást mutat be. Elemzése tárgya egy olyan mű, amely összefoglalja az előtte keletkezett hazai műalkotások tanulságait, de egyúttal már magában hordja az újnak, a fejlődés következő periódusának jellemző műfaji, tartalmi és formai törekvéseit is. Képünk e sokoldalú összetettségét annak köszönheti, hogy olyan fontos történelmi forduló idején keletkezett, mint amilyen a feudalizmus bomlásának s a polgárosodás megindulásának korszaka, a 18. század vége volt. Ekkor réginek és újnak, előremutató és visszahúzó elemeknek, egymásnak ellentmondó tényezőknek olyan keveredése, olyan alig nyomon követhető összefonódása s a kitűzött céloknak és a hozzájuk vezető utaknak olyan sokfélesége figyelhető meg, mint amilyen a felvilágosodás, jozefinizmus, magyar nemesi-nemzeti mozgalom s a hazai jakobinusok irányzata és ezek politikai, irodalmi, művészeti kifejeződése között fennállt.

Buda 1541-ben történt elfoglalása csak kezdetét jelentette annak a csaknem százötven évig tartó korszaknak, amely minden tekintetben alapvető' változást hozott az ország gazdasági, társadalmi és kulturális, valamint művészeti életében. A török uralom százötven éve alatt a magyarországi tartomány nagyobb városaiban és jelentősebb központjaiban az építőmesterek tevékenysége folytán egyaránt születnek monumentális és kisebbszerű, szerényebb építmények, amelyeket az egyetemes emberi alkotás és művészet szempontjából tekintve, mint a keleti művészet sajátos talajából eredő alkotásokat kell értékelnünk.

Az 1960-1970-es évek fordulóján magyarországi és közép-európai ásatásai napvilágra hozták a legkorábbi és a csoport eredete szempontjából valóban alapvető emlékanyagot, melyről korábban egyáltalában nem vagy csak alig volt tudomásunk. A különféle forrásokból összegyűjtött dokumentumok és az újonnan előkerült emlékek ismerete bizonyossá tette, hogy a rotundák a koraromán építészet lényeges összetevői közé tartoztak, s hogy összefoglaló feldolgozásuk egyike a sürgető feladatoknak. A szerződ tíz év kutatómunkájának eredményeit és gondolatait foglalta össze e füzet lapjain.