Leírás

A 18. század végén indult meg a hagyományos értelemben vett — szobrászati, festészeti, építészeti — művészeti ismeretek szélesebb körű hazai elterjedése is. Bár képzőművészeti, építészeti, régészeti jellegű leírásokra krónikákban, egyházi vitairatokban, útleírásokban és gyűjteményismertetésekben a középkor óta számos példát találunk, s fejlett művészi érzékkel rendelkező műgyűjtőkkelis találkozunk, ezek az írások és gyűjtemények saját korukban elszigeteltek maradtak. Jelen dolgozat ennek a kornak egy elfeledett alakjára szeretné felhívni a figyelmet. Bár Sándor István nem volt kifinomult ízlésű műértő, világlátottsága, történettudósi képzettsége és forrásismerete révén sokoldalú, szerteágazó művészeti ismeretekkel rendelkezett, s ezt az ismeretanyagot folyóiratában és útleírásában magyar nyelven, népszerű formában terjeszteni is igyekezett.