A feledés árja alól új földeket hódítok vissza. Írások Tímár Árpád tiszteletére.

Tímár Árpád 1964-ben végezte el a bölcsészkar magyar-művészettörténet-filozófia szakjait, s diplomájának birtokában mindjárt a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetében kapott gyakornoki állást. Az első évek publikációi egy szorgos recenzens és mükritikus törekvéseiről szólnak: a bibliográfiai címek rendre felidézik a kor fontos publikációit Németh Lajos Csontváryjától Bori és Kömer korszakalkotó Kassák-monográfiájáig, s a kor magyarul megjelent monográfiáit Mario de Michelitől Herbert Readig. Már a nevek is jelzik, hogy az indulás évei viszonylag szenrencsés időre, egy, az avantgarde jelenségeivel szemben türelmesebb kultúrpolitika szakaszára estek. Ahogyan a recenzeált művek, Tímár egyetlen rendszeresen publikáló napi kritikusként kitöltött évének témái is szinte a kor tükreként jelennek meg előttünk. Ezek azonban inkább a felkészülés évei, döntőek egész későbbi munkássága szempontjából. Az egyetem után Tímár egy „óvodában” találta ugyanis magát, Lukács György közvetlen tanítványainak szellemi körében, akiknek köszönhette egyik életre szóló - és sokszorosan művészettörténészre váró - kutatási témakörét, a század eleji szellemi-filozófiai progresszió kutatását.