Angyalokra szükség van. Tanulmányok Bernáth Mária tiszteletére.

Aligha van még egy művészettörténész Bernáth Márián, Marilin kívül, akinek személyét, mind szakmai mind emberi vonatkozásban, szinte teljes konszenzus övezné. S aki túl ezen, konszenzust is képes teremteni, azaz összehozni olyan embereket, akik egyébként kétséges, hogy valaha is egy platformra kerülnének. Marili kedvéért azonban teljes a fegyvernyugvás, elsimulnak az ellentétek, a békétlenségek. A könyvkészítés egész folyamata ezt a felé irányuló határtalan szeretetet és feltétel nélküli elismerést, megbecsülést igazolta, aminek ezer apró megnyilvánulásáról számolhatnék be. Így lehetséges, hogy körében megfémek egymással a régi iskola és az új kritikai teóriák képviselői, a középkorosok és a kortárs művészet lelkes hívei, a teoretikusok és a múzeológusok - amit híven tükröz a kötet szerkezete és a tanulmányok igen tág spektruma -, sőt a művészek, műgyűj tők, műpártolók is. Ettől lett a tabula gratulatoria névsora is olyan impozánsan hosszú és változatos, holott nem is a teljesség igényével született. E születésnapi kötet kapcsán az amúgy meglehetősen szegregált szakma az ő személyén keresztül összerántódott, valahogy úgy, ahogy annak idején a Mama, Zádor Anna személye szolgált kovászul; éppencsak az összetétel módosult kissé és mintha nála a rendszeres "láthatás" kicsit ritkásabbra váltott volna.