Közlemények

Konferenciafelhívás

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézete konferenciát szervez a dualizmus kori magyarországi építészet, belsőépítészet és az építészethez kapcsolódó iparművészet anyaghasználatának témájában.

Jelentkezési határidő: 2022. január 15.

A 19. században a társadalom és a gazdaság egészét átalakító változások máig látható lenyomata az épített környezetünk. A korszak az építészeti tervezés és kivitelezés korábban elképzelhetetlen lehetőségeivel kecsegtetett, amely Magyarországon különösen a század utolsó harmadában sűrűsödött, nem függetlenül a kiegyezéssel megnyíló lehetőségektől.

A politikai és társadalmi változások megkövetelte új igények új épülettípusok sorát hozta létre, ezzel párhuzamosan az urbanizáció és a technológiai fejlődés a jogszabályi környezet folyamatos módosításaival járt együtt. A társadalmi elvárásoknak és a szigorodó szabályzatoknak való megfelelés kényszerével szemben a technológiai fejlődés kitágította az építészeti tervezés és kivitelezés lehetőségeit.

Ez megnyilatkozott a történelmi anyagok újszerű felhasználásában és új anyagok megjelenésében is. A sokáig alapvetően szerkezeti elemként értelmezett fa az épületek külső és belső részeinek díszítőelemévé vált, esetenként megtartva, de egyre inkább nélkülözve ősi statikai funkcióját. De tetten érhető az egyes anyagok státuszának megváltozásában is, a 18. századi stukkátor arisztokrata megbízói körét felváltották a bérházak építtető vállalkozói, akik a gyors, de költséghatékony építkezés szempontjai mellett a közízlés és a hatóság elvárásainak egyszerre igyekeztek megfelelni öntőműhelyek tucatornamenseinek alkalmazásával. Mindezek mellett a laboratóriumokban és olvasztókemencékben megszülető modern anyagoknak és ötvözeteknek a nagyvárosi építészet igényeinek kellett megfelelniük. Az öntött- és kovácsoltvas már nem elsősorban szerszámok és gépek alapanyagai, hanem egyre merészebb falszerkezetek, áthidalások és csarnokok megkerülhetetlen matériái lettek. Az új tulajdonságokkal felruházott mázas kerámia épületek burkolataként, szobrok és kutak anyagaként tűnt fel, helyét a konyhában és a terített asztalon üveg- és porcelánáruk váltották fel. A vasbetonban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázásához előbb a megrendelő, a tervező és a kivitelező gondolkodási kereteinek kitágítása vált szükségessé.

Az egyre fejlettebb technológia, a hagyományos építészeti anyagok új helyzetben való felhasználása és az újdonságok alkalmazása korábban elképzelhetetlen teret engedett a megrendelők és a tervezők elképzeléseinek. A laboratóriumi kísérletek révén létrejött anyagok és ötvözetek kísérletező kedvű mesterek műhelyeiben és gyárak kohóiban nyerték el végső felhasználási tulajdonságaikat. Az új anyagok jelentette változatossággal párhuzamosan az építészet hagyományos anyagait is egyre gyakrabban alkalmazták új funkcióban. Mindeközben az építészeti anyaghasználat ebben a korban sem lehetett független az építtető pénzügyi helyzetétől, az egyre összetettebb gyártástechnológia és a laboratóriumi kísérletezések eredményei az anyagok valós textúrájának láttatását és elrejtését egyaránt az építészeti nyelv eszközévé tették.

A konferencia célja a 19. századi anyaghasználati újítások, sajátosságok és jellegzetességek feltárása, új eredmények és összefüggések bemutatásával. Örömmel fogadjuk az anyaghasználat mintázatainak, új megoldásoknak, ezek elterjedésének vagy éppen elfeledésének feltárását. Bátorítjuk az anyagokról való korabeli gondolkodás, kísérletezés még feltáratlan mestereinek, műhelyeinek elemzését, új, eddig kevéssé vagy alig ismert összefüggések bemutatását, újraértelmezését. A teljesség igénye nélkül pár lehetséges témajavaslat:

• anyaghasználat és a természeti erőforrások;
• gyártók, üzemek, műhelyek feldolgozói és gyártói kapacitások;
• külföldi beszállítók, kereskedelmi útvonalak, lerakatok, kereskedelmi képviseletek;
• szállítás, útvonalak, logisztika és újszerű anyaghasználat összefüggései;
• iskolai, múzeumi laborok és műhelyek hatása az anyagkísérletekre;
• magán és állami mintagyűjtemények, különös tekintettel vidéki helyszínekre;
• a kül- és belkereskedelmi kapcsolatok építészeti modernizációs szerepe;
• innovációk, szükség szülte újítások és ezek hatása az építészetre;
• az anyaghasználat modernizálásának mechanizmusai, stratégiái;
• az anyaghasználat hatása a városképre, a város térszerkezetére;
• anyaghasználattal kapcsolatos viták, megrendelő, tervező és kivitelező közötti konfliktusok;
• az egyes anyagok használata vagy kerülése melletti és elleni érvek a korabeli forrásokban;
• érdekellentét és feszültség a történelmi és új anyagok használata során;
• a modern anyagokhoz kapcsolódó professzionalizmus kérdése, speciális szaktudás megszerzésének útjai;
• az új anyagok piaci bevezetése, reklám, marketing, közvetítési készségek;
• anyaghasználat és társadalmi státusz, exkluzivitás, parvenüség, kivagyiság és a matéria kapcsolata;
• az új anyagokhoz kötődő modern szaktudás kapcsolata a történelmileg kialakult művész- és építészképzéssel;
• állami és magánszféra szerepe az anyaghasználat modernizálásában;
• anyaghasználat viszonya a szabványosításhoz és sorozatgyártáshoz, ezek hatása az építészetre és az építkezésre;
• modern anyagok recepciója, viták, visszaemlékezések, naplók, levelek, anyag és irodalom kapcsolata.

Időpont: 2022. április 8.

Helyszín: Budapest, Humán Tudományok Kutatóháza, 1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4.

A konferenciára 2022. január 15-ig lehet jelentkezni 1000 karakteres absztrakt elküldésével az alábbi címen: Az előadókat január 30-ig értesítjük.