BTK MI - Havasi Krisztina: „Adalékok az Árpád-kori művészet történetéhez”

Részletek: 2021. december 21.

A kutatási program (OTKA/NKFIH PD112126. sz., vezető kutató: Havasi K.) – kisebb megszakításokkal – 2015 és 2020 között folyt a BTK Művészettörténeti Intézetében és a magyarországi romanika néhány meghatározó emlékéhez (Eger, Pécs, Székesfehérvár), kapcsolódott. A kutatási program egyik kiindulópontját „A középkori egri székesegyház az 1200-as évek elején. Király, püspökök és újjáépülő székesegyházak a korabeli Magyarországon. I-II.” című (2011) PhD disszertációban foglalt munkák folytatása jelentette. A munkák elsősorban a részletesebb helyszíni vizsgálatokra (kőtárak és épületmaradványok) és archívumokban való kutatásokra épültek, természettudományos vizsgálatokkal és dokumentálási lehetőségekkel kiegészítve. Mindezek az eddigi ismeretek elmélyítését, kibővítését és az eredmények kiadásra való előkészítését célozták.

A középkori egri székesegyház és az Eger környéki romanika emlékei

A kutatási program alatt folytatódott a középkori egri székesegyház kőfaragványainak, díszítőfaragványainak, valamint festett töredékeinek felmérése, dokumentálása és katalogizálása (Eger, Dobó István Vármúzeum kiállításai és múzeumi raktárak). Az Árpád-kori székesegyház ma ismert kőfaragvány-töredékei tekintetében ez a feldolgozás nagyjából teljesnek mondható. A darabok jelentős részéről manuális felmérési rajzok, továbbá a 2015-ig kiállításban és a régi raktári rendben őrzött faragványokról részletes fotódokumentáció és műtárgyfelvételek készültek. Az Árpád-kori székesegyház építéstörténete szerencsés módon gazdagodott a déli várfalból kibontott, a székesegyház 12–13. század fordulójára helyezhető megújításhoz köthető kora gótikus féloszlop-fejezetek, valamint a várfalban megfigyelt számos további építészeti töredék (bordák, párkányok) feldolgozásával.

A feldolgozás során kiemelt figyelmet kapott az egri középkori székesegyház azóta elpusztult, csupán archív dokumentumokban és középkori kőfaragványokon tanulmányozható kifestéseinek, falképdíszének vizsgálata. Ezen belül különösen a jól megragadható volt a székesegyház késő 12. századra, 12–13. század fordulójára datálható – a déli kapuzattal és annak előterével összefüggésbe hozható – festett díszt őrző faragványcsoportja. A környékbeli középkori templomok festett emlékanyagának összegyűjtése, feldolgozása során az egykori püspöki birtok Nagytálya középkori templomának többrétegű későközépkori falképdíszének, kifestésének töredékei voltak művészettörténetileg is jól körvonalazhatók, ezen belül stílusában, kvalitásaiban is figyelemre méltók az egykori plébániatemplom 1400-as évek elejére helyezhető figurális falképdíszének fragmentumai.
Részletesebb feldolgozást kapott a román kori székesegyház 12. századra, illetve a 12–13. század fordulójára helyezhető, festett díszt őrző faragványcsoportja (falpillérfők, kapu, boltozati bordák). Ezek művészettörténeti összefüggéseiről tanulmány készült [Havasi K.: Egy festett díszű román kori kapuzat és a középkori egri székesegyház kifestésének töredékei, Ars Hungarica XLI. (2015), 222–254. ]. Ezek mellett az in situ építészeti maradványokon további helyszíni, hitelesítő vizsgálatai zajlottak, amíg erre lehetőség volt. Ebben többek között az Árpád-kori székesegyház északi mellékszentélye és főszentélye közötti in situ lépcsőmaradvány, a román kori szentély területe, valamint a hosszház nyugati részének tengelyében fekvő kitüntetett helyzetű, kváderfalazatú s egykor boltozott sírkamara volt érintett. Az „in medio ecclesiae” fekvő sírkamra az Árpád-kori székesegyház egyik meghatározó, reprezentatívabb (és a későbbi évszázadokban is megőrzött) temetkezésének eddig kevéssé vizsgált építészeti emléke. A kutatási program keretében került sor a sírkamra részletesebb épületrégészeti, történeti vizsgálatára és a rá vonatkozó dokumentumok és ismeretek áttekintésére [Havasi K.: „Cuius corpus requiescit in ecclesia Agriensi” Archaeológiai Értesítő Vol. 142. (2017), 129–166.].

A muzeálisan az egri gyűjteményekhez, történeti, művészettörténeti vonatkozásban pedig a 12–13. századi egri székesegyházhoz is kötődő Eger környéki romanika emlékei közül, részletesebb feldolgozást kaptak a kácsi bencés apátsághoz tartozó román kori kőfaragványok [Havasi K.: A kácsi bencés apátág román kori kőfaragványai, Művészettörténeti Értesítő LXIV. (2015), 5–43.]. Továbbá Noszvaj, Szomolya, Feldebrő, Váraszó, Bükkszentmárton 12–13. századi kőfaragványainak felmérésével és a fragmentumokra és az egykori épületekre vonatkozó archív dokumentumok feldolgozásával, valamint helyszíni munkával bővült a kutatás.

02 eger rajz 300dpi 02 Eger. Festett díszű falpillérfő a középkori székesegyházból. Faragvány: kora 12. század, kifestés: 12. század második fele/12. század vége(?) (Felmérés: Havasi K., 2015)

Székesfehérvár

A székesfehérvári Szűz Mária-prépostsági templomhoz köthető magas kvalitású, nagyrészt márványból faragott, 11. és kora 12. századi kisépítészeti töredékek (mellvédes szerkezetű rekesztő-architektúra és díszpadlók töredékei, valamint egy árkádos szerkezetű építmény) elmélyültebb és részletesebb művészettörténeti vizsgálata folytatódott. Székesfehérváron a márványfaragványok revideált áttekintése során az egykori királyi bazilika 11. századi opus sectile díszpadlójának újabb, formai változatosságra valló részletei váltak ismertté. A székesfehérvári kutatások eredményeiről előzetes publikáció született [Havasi K.: Bevezető a székesfehérvári „királyi bazilika” 11. századi márványfaragványainak anyagvizsgálatához. In.:Interdiszciplinaritás. Archeometriai, régészeti és művészettörténeti tanulmányok. Szerk.: Ridovics A. et al. Budapest 2017, 99–115.] A fentiek a 11. századi székesfehérvári faragványokról írtakkal együtt a Székesfehérvárra tervezett a Szűz Mária prépostság történetét és emlékanyagát bemutató megvalósítás alatt álló kiállítás tudományos forgatókönyvébe is beépültek.

Székesfehérvár: márvány törpeárkádív lezárása állatküzdelem jelenetével az egykori Szűz Mária-prépostsági templomból. 1100-as évek eleje. (Felmérési rajz: Havasi K.)

Pécs

A pécsi román kori emlékanyag a kiindulásként szolgáló doktori dolgozatban, mint az egri késő 12. századi, 1200 körüli emlékanyag egyik párhuzama és lehetséges előzménye, valamint formai-tipológiai (s részben stiláris) előfutára szerepelt. Pécsett a középkori székesegyház 12. századi faragvány együttesein belül a Szent Kereszt-oltár és az altemplomi lejáratok környezetéhez utalható, apostolalakokkal dísztett, ornamentális, vakfülkesorral tagolt – leginkább valamiféle rekesztő részeként értelmezhető – szerkezet töredékeinek, valamint az altemplomi lejáratoknak és különösen azok „keretarchitektúrájának” (építéstörténeti és művészettörténeti kontextus) vizsgálata haladt előre. Emellett a román kori székesegyház 12. századi márványfaragványainak művészettörténeti és építészettörténeti kontextusára vonatkozó vizsgálatok folytatódtak (nyugati kapu, vésett díszű ornamentális és figurális töredékek). A kapuzattokkal összefüggő kérdésekről egyelőre kéziratos tanulmány készült [Jegyzetek a pécsi székesegyház román kori kapuzatairól, várható megjelenés: 2022.] A korábban megkezdett pécsi levéltári kutatások folytatása nyomán a Dómkőtárban őrzött faragványok 19–20. század eleji kutatatás- és gyűjteménytörténeti képe vált árnyaltabbá, ezek közreadása a közeljövő feladata.

A fenti, egri, pécsi és székesfehérvári munkák eredményei továbbá beépültek a középkori magyarországi művészetről elsősorban külföldiek számára készült átfogó kötet román kori szobrászatról szóló fejezetébe: Havasi K.: Romanesque Sculpture in Medieval Hungary. In: Barral i Altet, X. et al. (szerk.): The Art of Medieval Hungary. Roma 2018, 145-163. és a csatlakozó katalógustétekben uo. 367–373. és 359–366.

04 dsc 1686 05 dsc 1725

Bal: Pécs: Szent Bertalan apostolt ábrázoló, egykor festéssel díszített kőlap töredéke a középkori székesegyházból. 12. század harmadik negyede (Pécs, Dómkőtár. Fotó: Mudrák A. © 2017. március) Jobb: Pécs: apostolfigurát ábrázoló kőlap töredéke a középkori székesegyházból. 12. század harmadik negyede. (Pécs, Dómkőtár. Fotó: Mudrák Attila © 2017. március)

További helyszínek: Zalavár, Pécsvárad, Csoltmonostor, Kutaspuszta

A már említett, részletesebben feldolgozott korai székesfehérvári emlékek mellett a 11. századi előzmények tekintetében az egykori zalavári és a pécsváradi bencés apátsági templomhoz köthető magas kvalitású, nagyrészt márványból faragott kisépítészeti töredékek (mellvédes szerkezetű rekesztőarchitektúrák és díszpadlók fragmentumai) vizsgálata folyt. A rajzi felmérések és a belső összefüggéseket érintő analízis mellett szerkezeti, formai-tipológiai, stiláris (részben a székesfehérvári „körhöz” is kapcsolódó) kérdések körüljárására fókuszáltak a vizsgálatok. Azonban ezen a téren (is) még számos további teendő lenne.

A program utolsó évében Kutaspuszta (Székkutas) elpusztult Árpád-kori templomának régészeti kutatások által felszínre hozott csekély számú, de annál érdekesebb 12. századi töredékének vizsgálata kezdődött el. A töredékből korábban még Tóth Melinda rekonstruálta az elenyészett egyház hajdani faragott díszét (B. Nagy K.–Tóth M.: Kutaspuszta Árpád-kori templomának díszítése. In: A középkori Dél-Alföld és Szer. Szeged 2000, 241–256.). Ugyanő hívta fel a figyelmet Kutaspuszta egykori székesfehérvári királyi bazilika 11. századi opus sectile maradványaihoz és a zalavári bencés apátság vésett díszű faragványaihoz is kötődő díszpadló-töredékeire. Csoltmonostoron az épület régészeti kutatása során (Juhász I.: A Csolt nemzetség monostora. In: A középkori Dél-Alföld és Szer. Szerk. Kollár T. Szeged. 2000, 281–303.) feltárt fehér- és vörösmárvány építészeti töredék, vésett díszű fejezetek (kisépítészeti alkotásokkal, részben talán szintén szentélyrekesztővel, oltárral összefüggő 12. és kora 13. századi márványfaragványok revideált feldolgozása zajlott. Kutaspuszta és Csoltmonostor töredékeiről a felmérések mellett a feldolgozás részeként részletes katalógustételek is készültek. Remények szerint művészettörténeti feldolgozásuk folytatódik.

Felmérés és műtárgyfotó.

A kutatási programban érintett emlékcsoportokról részletes fotódokumentáció és magas színvonalú műtárgyfelvételek készültek Mudrák Attila munkájának köszönhetően. Emellett Egerben, Pécsen, Székesfehérváron Kutaspusztán, Csoltmonostoron, Zalaváron és Pécsváradon számos kőfaragvány manuális rajzi felmérése is elkészült.

10 keszthely kotar dsc1978 2

Anyagvizsgálatok

A kutatási program keretében a(z MTA) CSFK Földtani- és Geokémiai Intézetével együttműködésben (Dr. Bajnóczi Bernadett vezetésével, Tóth Mária és munkatársaik közreműködésével) megkezdődött, illetve folytatódott a témában érintett középkori emlékek építőköveinek, díszítőfaragványainak és festéssel díszített töredékeinek anyagvizsgálata. Az anyagminták archeometriai feldolgozásának célja az Árpád-kori művészetben használt építőkövek és díszítőfaragványok provenienciájának pontosabb meghatározása, valamint bányahelyeik lokalizálása. A kutatási programban érintett helyszíneken és műtárgyállományon – ott ahol ezt a faragvány állapota lehetővé tette – mintavételre és részletes archeometriai módszerekkel történő műszeres vizsgálatokra került sor. Ahol ez a faragvány állapota miatt nem volt lehetséges, ott kizárólag helyszíni (roncsolásmentes) analízisre került sor a geológus, geokémikus kollégák közreműködésével. Az anyagvizsgálati eredmények kiértékelése, elemzése és összegzése folyamatban van, a tervek szerint többszerzős, interdiszciplináris tanulmány keretében kerülne majd sor a közzétételükre.

A kutatási program keretében a középkori egri székesegyház, valamint az Eger környéki középkori templomok faragványtöredékeinek továbbá a székesfehérvári Szűz Mária-prépostsági templom („királyi bazilika”) 11–12. századi (főként márvány) faragványainak és az ezekkel is összefüggő átfaragott római kori kövek (Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum; Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria Kőtára, Magyar Nemzeti Múzeum) archeometriai vizsgálatára került sor. Ezen anyagok eredetük tisztázása céljából összevetésre kerültek a helybeli római kori – a fehérvári bazilika építésénél a 11. században építőanyagként és spolium-ként használt márványfaragványok, gránit oszloptörzsek anyagával. Továbbá a Dunántúl más, részben szintén római eredetű márványfaragványainak (Ják, Szentkirály, Savaria, Zalavár) anyagával is. Ezek mellett sor került a somogyvári bencés apátság, és pécsi székesegyház, valamint a diósgyőri Madonna és az egri reneszánsz emlékek egy-egy (Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria Kőtárában őrzött) fragmentumának anyagvizsgálatára is. Pécsen a székesegyházból fennmaradt márványfaragványok és inkrusztált munkák (Pécs, Dómmúzeum), Pécsváradon a Madonna dombormű egy töredékének, valamint a törpepillérek töredékeinek vizsgálatára került sor (részben helyszínen, roncsolásmentesen, részben kis felületű mintavétellel). Zalaváron a figurális és ornamentális márványfaragványok, padlótöredékek márványanyagának, valamint az egykori berakásos dísz jellegének, összetételének meghatározása céljából történt mintavétel. Szombathelyen Savaria egykori császári aulájához utalható inkrusztált márvány falburkolat-töredékek egyes (Járdányi Paulovics Romkert anyagából, Savaria Múzeum raktáraiban) darabkáit vizsgáltuk. Itt a cél elsősorban a Dunántúlról ismert és Árpád-kori fehér márvány faragványok anyagához összehasonlító minták gyűjtése, s az Árpád-kori „spolium-gyanús” esetekkel történő összehasonlítás lehetősége volt. A jáki bencés apátság nyugati kapujának fehér márványból faragott timpanonjának, és talán másodlagos felhasználású fehér márvány kváderének esetében a pontos anyag meghatározáson túl a kérdés szintén a helyi római kori anyaghoz való viszonyra, továbbá a közeli szentkirályi timpanon (Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria) és távolabbi Dunántúli fehér márványfaragványok bányahelyével, provenienciájával való kapcsolat feltárására irányult.

Végezetül két dél-alföldi emlék anyagvizsgálata zajlott a töredékeik felmérésével és művészettörténeti feldolgozásával párhuzamosan. A Hódmezővásárhely melletti Székkutas – Kutaspuszta elpusztult templomának 12. századi tegula és márványelemekből álló díszpadlójának, valamint Csoltmonostor vörös és fehér márványból készült kisépítészeti faragványainak vizsgálatára került sor. Elsősorban azt a kérdést körüljárva, hogy márványanyagaik miként viszonyulnak más, dél-alföldi, illetve dél-erdélyi lelőhelyekhez, emlékekhez (Pl. Kutaspuszta/Hódmezővásárhely és a Maros-menti monostorok márványanyagához). A vörös színű márványok esetében pedig a gerecsei lelőhelyhez való viszony is kérdéses.

07 dsc 1889 06 dsc 1877

Bal: Pécs: inkrusztált díszű márványlap töredéke, festés nyomaival. 12. század közepe, második fele. (Pécs, Dómmúzeum. Fotó: Mudrák A. © 2017. március) Jobb: Pécs: madáralakos párkánytöredék a középkori székesegyházból. 12. század utolsó negyede. (Pécs, Dómkőtár. Fotó: Mudrák A. © 2017. március)

Az anyagvizsgálatokban érintett műtárgyak részletes jegyzéke:

I. Eger, középkori székesegyház

A 12–13. század fordulóján készült kisarchitektúra és díszpadló, valamint a reneszánsz faragványok „márványainak” vizsgálata (kiegészítő minták a korábbi vizsgálatokhoz, részben az újabb leletek nyomán)
Árpád-kori és (késő) gótikus székesegyház(ak) építkezéseihez (díszítőfaragványok, kváderek) használt különféle tufák és homokkövek analízise.
Az Árpád-kori és későbbi középkori festett faragványok vizsgálata. Falképrészletet őrző kváderek, festett román kori kapu és környezetének töredékei, az 1200 körüli boltozati bordák kifestése (mindezek egymáshoz való viszonya).
A sírköveken mutatkozó festés és pasztamaradványok, későközépkori faragványokon látható kifestésnyomok (Árpád-kori keresztes sírkövek, „Ráchel és fia Henrik” sírköve, kácsi bencés apátság sírköve; vörösmárvány sírkövek: „Nagyluccsei-tumba”; vésett díszű, puttófejes, feliratos reneszánsz sírkő)

II. Székesfehérvár, Szűz Mária-prépostsági templom (Szent István király Múzeum, MNM)

11. századi díszpadló töredékei (szürke, fehér „márványok” és tegulák) és 11. századi kisépítészeti töredékek (mellvédlapok, oszloplábazat, profilált töredékek) anyagmeghatározása.
1100 körüli, kora 12. századi sárkánypár küzdelmét ábrázoló, kisépítészeti alkotásból származó kőlap.
Dignius Secundianus-sírkő a székesfehérvári királyi bazilikából. (MNM Római kőtár)

III. Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Kőtár

Székesfehérvári mellvédlaptöredék, 11. század (SZIKM letét).
Somogyvár, indás-állatalakos fríztöredék (MNG, ltsz. 53.582).
Pécs, „Iacob” alakjával dísztett vésett, inkrusztált lap (MNG ltsz. 55.975) és apokaliptikus aggastyánt ábrázoló domborműtöredék (MNG ltsz. 55.977) - kizárólag helyszíni vizsgálat (mintavétel nélkül).
Eger, vésett díszű, puttófejes, feliratos reneszánsz töredék, 1500 körül (kölcsön: Dobő István Vármúzeum)
„Diósgyőri Madonna” (MNG ltsz. 55.981.)

III. Pécsvárad, bencés apátság

Madonna dombormű töredékei, 1100 körül (Pannonia regia 1994, Kat. 28.), Kiállítás.
Törpepillértörzs töredéke (11. század, Paradisum plantavit 2001, 411-412.o., Kat. V-5.: nem vizsgálható: helyette vett minta: Kápolna, Középpillér, DNy-i oszloptörzs.
Kisebb törpepillér-töredék, Kőtár, XII/2, 1119.
Rozettás díszítésű töredék, 11. század (Pannonia regia 1994, Kat. I-29.), Kőtár.

IV. Pécs, Dómkőtár

Inkrusztrált díszű töredék,12. század utolsó harmada (Szőnyi 1906, 419-420.)
Székesegyház Ny-i kapu, bal oldali béllet, alulról második rétegkő (átfaragott római)
Székesegyház Ny-i kapu, bal oldali lábazati zóna külső rétegköve
Székesegyház Ny-i kapu, jobb oldali béllet, alulról második rétegkő
Székesegyház Ny-i kapu, jobb oldali alsó bélletréteg, belső rétegkő
Székesegyház, Ny-i kapu töredéke, Raktár
Párkánytöredék, Ny-i kapu köre?, Raktár

V. Szombathely (Savaria Múzeum) és Ják

Az egykori császári aula márvány falburkolatainak töredékei (vizsgálati darabok kiválasztása helyszíni megtekintés nyomán).
Ják, bencés apátsági templom északi fala, építőanyagként felhasznált fehérmárvány-tömb (in situ)
Ják, kőtár, a nyugati kapu egykori fehérmárvány timpanonjának töredékei

VI. Zalavári 11. századi márványfaragványok anyagvizsgálata

Körfonatdíszes kőlemez nyúlra lecsapó sas ábrázolásával. 11. század. TÓTH S. 1990, 165. Kat. C.
Rozettadíszes töredék Zalavárról. TÓTH S. 1990, 162. o., Kat. 10. Ltsz. 2011.4.10.1.
János evangelista szimbólumával díszített oltárlaptöredék. 11. század. TÓTH S. 1990, 164-165. o., Kat. B.
Másodlagos felhasználás nyomait (fűrészelés) őrző római kori oszloptörzs-töredék Zalavár-Récéskútról. TÓTH S. 1990, 162. o., Kat. 8.
Kőlap töredék. TÓTH S. 1990, Kat. 21. Ltsz. 2011.4.2.13.
Kőlap töredék körfonattal és palmettával. Ltsz. 2011.4.2.12.
03.29.7. – Körfonatdíszes töredékek griff- és madárábrázolással. TÓTH S. 1990. 164.o., Kat. 23. Ltsz. 2011.4.2.15.
03.29.8. – Palmettadíszes padlólaptöredék. 11. század. TÓTH S. 1990., 164. o., Kat. 25., Ltsz. 2011.4.2.17.
03.29.9. – Körfonatos, indadíszes töredék. 11. század? TÓTH S. 1990., 163. o., Kat. 19., Ltsz. 2011.4.2.11.
Feliratos töredék. TÓTH S. 1990., Kat. 17a, Ltsz. 2011.4.2.9.
Körfonatdíszes töredékek griff- és madárábrázolással. TÓTH S. 1990. 164.o., Kat. 22.
Zalavár: Oroszlánalakkal dísztett padlólap-töredék. 11. század. TÓTH S. 1990, 165. o. Kat. E. MNM ltsz. 56.28.1. A.
Zalavár: Szalagfonatos töredék. 11. század. TÓTH S. 1990. 165. o., Kat. D.; MNM ltsz. 53.69.22.
Zalavár 11. században felirattal díszített, „küszöbkőként” felhasznált Karoling-kori fonatdíszes faragvány (gernda/szárkő), TÓTH S. 1990, 164. o., Kat. 24.
Leveles-állatalakos díszű márványfaragvány töredéke Kőszárhegyről, MNM ltsz. 91.64. B.