Közép-Európában, de különösen a történelmi Magyarország utódállamaiban a magyar kulturális örökséget őrző múzeumok és levéltárak történetét átszervezések, összevonások és eltüntetési kísérletek jellemezték az elmúlt száz évben. Az eredendően magyar, vagy magyarországi kulturális javakat gyűjtő intézmények integritását, a bennük őrzött emlékek megismerhetőségét, láthatóságát, kutathatóságát az újonnan létrejövő – és esetenként felbomló – vagy átalakuló államok politikai berendezkedése, történelemszemlélete, modernizációja erősen befolyásolta. A magyar kulturális örökség szempontjából jelentős anyagot őrző múzeumok fontos hányada ma Magyarország határain kívül található, ezeknek is tekintélyes része található Romániában. Napjainkra ezeknek csak kisebb része van a tárgyak minden rétegéhez – így írásos levéltári forrásokhoz, a tárgyak használatához kötődő szociokulturális kódokhoz is – értő szakemberek kezelésében. Éppen ezért kiemelkedő jelentőségű az Erdélyi Református Múzeum létrejötte és az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltárral közös működése, különös tekintettel a két évtizede zajló, a történelmi Erdély területére kiterjedő inventarizációs munkájuk. A mai Románia területén fennmaradt magyar kulturális és művészeti örökség igen jelentős hányada a reformátussághoz kötődik, e nemrégiben alapított múzeum falai között zajló tevékenyégek üdítő kivételt jelentenek a közös erdélyi kulturális értékeink ápolása tekintetében: magyar szakemberek, muzeológusok, levéltárosok, történészek, művészettörténészek gondozzák mindazt, ami megmaradt és ami ennek híján jó eséllyel elkallódna.
Az értékmentő projekt célja a 15 erdélyi református egyházmegye több mint 650 gyülekezetében található történelmi értékű műtárgyak, levéltári anyagok és egyéb emlékek felmérése, dokumentálása, védelme és digitalizálása. 2025-ig több mint 600 gyülekezet feltérképezése valósult meg, megfigyelőként 2022-ben vettem részt első alkalommal ebben a munkában.
A kollégák két évtizeddel ezelőtt a 17–18. századi vizitációs jegyzőkönyvek kiadásának előkészítése során kezdték az erdélyi református egyházmegyék történeti értékű emlékanyagának dokumentálását. 2005 és 2012 között elkészült a hunyad-zarándi református egyházközségek, a nagysajói káptalan egyházközségeinek, valamint a történelmi Küküllői református egyházmegye gyülekezeteinek történeti katasztere. A projekt különböző pályázati támogatásokból valósult meg, beleértve a CNCSIS, Román Tudományos Akadémia, Domus, NKA, Maros Megyei Múzeum, EGA, Szülőföld Alap és BGA támogatásait. OTKA pályázatok keretében 2008–2011 között az erdővidéki, a kézdi-orbai és a sepsi református egyházközségek, 2013–2016 között a görgényi egyházközségek inventarizációja készült el.
2016-ban megalakult az Erdélyi Református Múzeum, amely a Reformáció 500 programsorozat részeként, REB-támogatással jött létre. Az Erdélyi Református Múzeum tevékenységei közé tartozik a korábbi felmérő munka folytatása, kiegészítve a helyszíni állagmegóvással, valamint a használaton kívüli tárgyak, levéltári anyagok begyűjtésével.
Jómagam többször csatlakoztam a felméréshez, 2022-ben Szászföldön jártunk: Pócstelkén, Báznán, Románújfaluban, Balázstelkén, Pócstelkén, Bürkösön, Vízaknán. 2024-ben a Barcaságon: Zernyesten, Vidombákon, Barcarozsnyón, Barcaszentpéteren, Botfaluban, Feketehalmon, Erősdön, Hídvégen, valamint a Székelyudvarhely környéki Etéden vettem részt a munkában. A felmérés során klenódiumok, textíliák és levéltári anyagok egymással összefügő rendszere tárult fel. A projekten egy négyfős, két levéltárosból (Ősz Sándor Előd, Tóth Levente) és két művészettörténészből (Kovács Mária-Márta, Tamásné Horváth Iringó) álló csapat dolgozik. A helyszíni munkák során egységesen az első évek tapasztalatai alapján letisztult munkamódszert alkalmazták, amely magában foglalta az állapotfelmérést, a dokumentálást, a digitalizálást és a tárgyak csomagolását. Ennek során a szakemberek minden egyes tárgyról részletes dokumentációt készítettek a műtárgy jellemzőiről és állapotáról, amelyet részletes fotódokumentáció egészít ki. Ezt követően a klenódiumokat és a textíliákat védőcsomagolással látják el: a kisebb tárgyakat méretre szabott vászonzsákokba helyezik, a 17–18. századi textíliákat savmentes karton közé és kartonhengerre tekerik, a fémszállal hímzett tárgyakat pedig japánpapírral védik. A csomagoláson címke jelzi a tárgy legfontosabb adatait. Állományvédelmi okokból a tárgyakat lehetőség szerint az eredeti helyükön hagyják. Ugyan az Erdélyi Református Múzeum nem rendelkezik hatáskörrel a veszélyeztetett műtárgyak átszállítására vagy begyűjtésére, a szórványgyülekezetekből vagy megszűnt közösségekből esetenként mégis érkeznek be tárgyak.
Emellett sor kerül minden esetben a levéltári iratok lajstromozására, rendezésére (különösen az 1964 előtt keletkezett szálas iratok), tisztítására és digitalizálására is. A dokumentumokat palliumba csomagolták és savmentes dobozokba rendezik, hogy biztosítsák hosszú távú megőrzésüket. A levéltári anyagok begyűjtését az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanács 2002-es határozata teszi lehetővé, amely elrendelte a szórványosodó gyülekezetek iratainak az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltárba történő beszállítását. Ezeket átvételi jegyzőkönyvekben rögzítik.
A helyszíni munka nagyon fontos része a helyben fennmaradt tárgyakkal és iratokkal, valamint a szakszerű megőrzéssel, tárolással kapcsolatos tájékoztatás, ami kiterjed a lelkészekre, illetve a munkában a gyülekezet részéről jelen lévő tagjaira is, amelynek eredményeként elkezdődött a gyülekezetek részéről a konzerválási vagy restaurálási felvilágosítás iránti igény.
A helyszínen gyűjtött adatok utólagos feldolgozása jelenti a munka nagyobb részét, amely magába foglalja a műtárgyakról egy rövid, képekkel illusztrált leltár elkészítését, a levéltári anyagokról pedig részletes jegyzék összeállítását. Ezek elsősorban a gyülekezetek, esperesi hivatalok és az egyházkerület számára hasznosak. Az eddigi eredmények tudományos feldolgozása eddig kisebb tanulmányokban és a 2017-ben megjelent Kegyesség és/vagy reprezentáció. Erdély református öröksége című kiállítás katalógusában történt. A feldolgozás során azonban számos olyan téma körvonalazódik, amelyek további kiállítások, katalógusok vagy tanulmányok révén hozzájárulhatnak az egykori egyházi és világi erdélyi kultúra árnyaltabb megértéséhez.
A projekt eredményei között szerepel a digitális forrástár és a leltár létrehozása, valamint különböző kiadványok megjelentetése, történeti névtárak összeállítása. A két évtizedes munka magával hozta a tárgyak és levéltári anyagok nyilvántartására szolgáló sajátos igényeknek megfelelő adatbázis kialakítását is, ami ezidáig nem jött létre.
Ha az Erdélyi Református Múzeum tevékenységének lényegét szeretnénk megragadni, akkor támpontul szolgálhat a Múzeumok Nemzetközi Tanácsának (International Council of Museums - ICOM) múzeum definíciója. Különösen, ha azt nem személytelenül az intézményre, hanem annak lelkét adó elhivatott szakemberekre értelmezzük, akik már a múzeum jogi kereteinek létrejötte előtt is kutatták, megőrizték és értelmezték a reformátussághoz, és így mindannyiunkhoz kötődő tárgyi és szellemi örökséget. Az erdélyi magyar közösség szerencséjére a múzeum, mint intézmény meghatározása 2022-ben kiegészült azzal, hogy „Etikusan, szakszerűen és a közösségek részvételével működik és kommunikál, változatos tapasztalatot nyújtva az oktatás, a szórakozás, a reflektív gondolkodás és a tudásmegosztás terén.” Ezt a feladatot az Erdélyi Református Múzeum igen korlátozott anyagi mozgástere, optimálisnak nem nevezhető raktározási és kiállítási adottságai mellett is napról napra teljesíti. Sőt, ahogy azt a feltárómunka tapasztalata mutatja, egy országrész magyar közösségéért vállalnak olyan leletmentő, értékörző és konzerváló munkát, ami a rendes múzeumi működés fenntartása mellett kevesek számára elképzelhető. Erdélyben az elmúlt fél évezredben a reformátusság és a magyarság sokszorosan összefonódott. Itt az ideje felismerni, hogy a jövőre alapításának tizedik évfordulóját ünneplő múzeum „közösségek részvételével működő” kutató, gyűjtő, megőrző és értelmező munkája olyan mértékben hiánypótló, amelyre szerencsésebb történelmű országok komplett múzeumi hálózatot tartanak fenn.
A felvételek 2022-ben Bürkösön és Vízaknán, 2024-ben Erősdön, Zernesten és Etéden készültek.
Székely Miklós
