Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat idén először osztotta ki a fiatal kutatók teljesítményét elismerő Bárány Róbert-díjat, amelynek díjazottjai között van Nagy Eszter, intézetünk tudományos segédmunkatársa. „A World Chronicle for Philip the Fair” című pályaműve a bécsi Codices Manuscripti & Impressi folyóiratban jelent meg. A Díjátadó Ünnepséget a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudomány Ünnepe eseménysorozata keretében november 9-én tartották az MTA székházában.
Nagy Eszter tanulmányának középpontjában egy több szempontból is rendhagyó kéziratos könyv áll, amely Szép Fülöp (1478–1506) burgundiai herceg számára készült 1495 és 1498 között (Bécs, Österreichische Nationalbibliothek, Cod. 325, ide kattintva a teljes kódex elérhető online). A hatalmas méretű kötet egy világkrónika, amely Ádám és Éva teremtésétől a kódex készítésének megkezdéséig, 1495-ig tekinti át a világ történetét. A szokásostól eltérően a szöveget a könyv gerincére merőlegesen másolták, az egymás melletti szövegblokkokban párhuzamosan fut a világ országainak története. A komplex elrendezés vázát egy gigantikus családfa alkotja, amely Ádámtól és Évától kiindulva Krisztus leszármazásán és az ókori birodalmak királyain át az európai uralkodók (köztük a magyar királyok) soráig vezet.
A komplex layouton túl a kódex további érdekessége, hogy szokatlanul szoros együttműködésben dolgozott a miniátor és a szöveget innen-onnan összeollózó szerző, a kutatás által mindeddig ismeretlen Johannes de Vico. Az általános gyakorlat szerint először a szöveget másolták a pergamenlapokra, kihagyva a miniatúrák helyét, ahová utólag festette be a miniátor az illusztrációkat. A Világkrónika esetében azonban felváltva dolgozott a miniátor és a szerző, aki egyszemélyben a másoló is volt. Amikor a szöveg lejegyzésében olyan helyre érkezett, ahova egy figurát kívánt elhelyezni – rendszerint a dinasztiák élén álló személy ábrázolását –, a miniátor megrajzolta az alak vázlatát, majd Johannes de Vico eköré írta a soron következő szöveget. A figurák megfestésére csak másolás befejezése után kerülhetett sor, nehogy elkenődjön a festék.
A ma Bécsben őrzött Világkrónika tehát méretét, kinézetét és készítésének menetét tekintve is különleges kódex. Ami azonban igazán fontossá teszi a magyar közönség számára, az a miniátor személye. A miniatúrák stílusának aprólékos összevetésével Nagy Eszternek sikerült bizonyítania, hogy ugyanez a flamand mester dolgozott az 1480-as években Mátyás király számára: ő festette a misén elhangzó énekeket tartalmazó kóruskönyv, az ún. Mátyás-Graduale illusztrációinak túlnyomó részét (OSZK, Cod. 424). A flamand miniátortól a gazdagon díszített kóruskönyvön kívül eddig csak egyetlen másik miniatúra volt ismert: a klosterneuburgi apátság egyik ősnyomtatványának a címlapja, amelyet minden bizonnyal Bécsben festett. A három munka készítési helyét és idejét figyelembe véve egy rendkívül mobilis mesterember pályája rajzolódik ki előttünk: a miniátor a Németalföldön sajátította el a mesterséget, majd az 1480-as években Közép-Európába utazott, dolgozott Bécsben és Mátyásnak is, talán Budán is járt, az 1490-es években pedig visszatért a Németalföldre, ahol Szép Fülöp számára dekorálta a Világkrónikát. A névtelen miniátor pályája szemléletes példája annak, hogy a kismesterek tanulmányozása milyen fontos a régiókon átívelő középkori művészeti kapcsolatrendszerek feltárásához.
