Események

Időpont: 2026. április 16, 18:00

 

Helyszín: Trafó Klub (Budapest, 1094, Liliom u. 41)

 

A kötetet bemutatja: Nemes Z. Márió

 

 

 

A kötet arra keresi a választ, hogy a művészettörténet egyik „klasszikus” módszere, az ikonológia alkalmas-e a modern vizualitás és a globális kapitalizmus kulturális és művészeti folyamatainak elemzésére. Az ikonológia új, „sötét” verziója azt sugallja, hogy a különféle kritikai elméletekkel felvértezett, „klasszikus” művészettörténeti szempontrendszer még mindig jó kiindulópontot és kellően tág értelmezési keretet kínál a modern, a posztmodern és a poszthumán képalkotás értelmezéséhez a szürrealizmustól a kapitalizmus posztmodern művészi kritikáin át a hipermodern szimulációkig ívelően. A kötet az ikonológiai módszer kortárs angol, francia és német verzióinak bemutatása után magyar és nemzetközi esztétikai trendek és művészeti kiállítások elemzésén keresztül szemlélteti Aby Warburg és Erwin Panofsky értelmezési horizontjainak aktualitását és relevanciáját.

 

A kötetben kibomló sötét ikonológia – a humanizmus „bukása” utáni időszakra optimalizált ikonológiai módszer – napjaink fenomenológiai, ökológia és kozmológiai értelemben is sötét korszakának terméke, ami nemcsak az általa vizsgált világnézetek okán sötét és poszthumanista, hanem hermeneutikai tekintetben is az, hiszen szembe kell néznie azzal a tapasztalattal, hogy a kozmoszt csak saját perspektívánkból, saját képeinken keresztül ismerjük. Ráadásul a kozmosznak, az embernek, és a megismerésben is központi szerepet játszó képeknek is vannak logikailag és szemantikailag is „sötét”, irracionális, imaginárius és affektív dimenziói. Az érzelmi dimenziók szorosan összefonódnak a képek és a képalkotás politikai perspektíváival is, ami a sötétség egy újabb jelentéstartományát is játékba hozza a gazdasági és politikai intenciókat elrejtő és az érzelmeket instrumentalizáló, populista posztpolitikán keresztül. A posztpolitika pedig újabb „poszt”-okat hoz magával, a posztfaktualitás korszakát és a posztigazság idejét a tények narrativizálásának és célracionális kommunikálásának mindennapi tapasztalatával, a szimpátiák és az antipátiák menedzselésével, a hazaszeretet és az idegengyűlölet irányításával, és persze a mindehhez és mindenhez kapcsolódó indulatok kiaknázásával. Már a modern ikonológia atyja, Aby Warburg is úgy gondolta, hogy a képtörténetként értett művészettörténet elsődleges feladata a lélek mélyrétegeinek, és azokból kiindulva az ember démoni vágyainak és sötét motivációinak megértése, ami különösen húsbavágóvá vált számára az I. világháború időszakában, amit patrióta németként és kozmopolita humanistaként is aggódva követett a sajtón keresztül. Warburg irracionális, de mégis univerzális és humanista ikonológiai programja ráadásul a poszthumanizmus és a posztantropocén korszakában, az ökológiai és politikai katasztrófák árnyékában, a 21. század elején még mindig nagyon aktuális.