A napokban kerül a boltokba az Enigma folyóirat 120. száma, a Martyn Ferenc-olvasókönyv, amely a HUN-REN BTK Művészettörténeti Intézet és a pécsi Janus Pannonius Múzeum együttműködésében készült, vendégszerkesztője Várkonyi György művészettörténész, aki koncipiálta és összeállította a Helyi színek. Két évtized Martyn-dokumentumaiból című forrásgyűjteményt.
A dokumentum-válogatás a húszas évek végétől, Martyn Ferenc párizsi letelepedésétől a „fordulat évéig”, azaz az Európai Iskola és az Elvont Művészek Csoportja működésének beszüntetéséig terjedő időszakban keletkezett források – privát és hivatalos levelezés, kritikák, sajtó-tudósítások, interjúk, önálló publicisztikák – időrendet követő összeállításával kíván árnyaltabb képet adni a művész alkotói és közéleti tevékenységének alakulásáról. Ebben szerepük van az eddig némileg háttérbe szorult családi szálaknak, a pályára mindvégig jellemző különös kétlakiságnak (otthon lenni Párizsban és Pécsen, Párizsban és Budapesten, majd Budapesten és Pécsen) s az ezzel összefüggő, zavarba ejtő „kétfokozatúságnak”. A mítoszát tudatosan építő Martyn személyiségének ugyanis nem elhanyagolható összetevője a konformitás iránti kitüntetett érzék, a helyhez és helyzethez, vélt vagy valós elvárásokhoz való alkalmazkodás képessége. A magát a magyar absztrakt művészet irányítójaként pozícionáló, „a modern művészet tengelyében álló” s emellett túl alig becsülhető művészetszervezői érdemekkel is bíró művész így tudott egyszerre az elvont művészet protagonistája szerepének és a helyi, polgári ízléspreferenciáknak, mi több, a politikai reprezentációt szolgáló közületi megbízásoknak is eleget tenni. A Martyn-olvasókönyv nem csupán leveleket, hanem Martyn által írt vagy róla szóló cikkeket és bőséges képanyagot is tartalmaz, a forráskiadás minden eddiginél mélyebb betekintést enged Martyn Ferenc művészetébe és közéleti szerepvállalásainak történetébe. A kötetet, melyet Herman Lipót 1921-es naplói egészítenek ki, Várkonyi György, Markója Csilla és Bardoly István szerkesztette.