A Művészettörténeti Intézet és az Enigma folyóirat együttműködésében megvalósult kézikönyv-projekt számára az elmúlt évtizedben közel száz művészettörténész szerző, köztük több akadémikus, egyetemi tanár írt a magyar művészettörténetírás nagy alakjairól monografikus életrajzi tanulmányokat, válogatott bibliográfiával és rövid, lexikonszócikk-szerű pályaképekkel kiegészítve. A Művészettörténeti Intézet egyik legnagyobb vállalkozása Az „Emberek, nem frakkok.” A magyar művészettörténet-írás nagy alakjai című, közismert, a felsőoktatásban is alapműnek számító, tudománytörténeti kézikönyv-sorozat, aminek a 13. kötete 2025-ben jelent meg, Ferkai András szerkesztői közreműködésével.
A sorozat lapjain korábban csak elvétve fordult elő néhány építész, pedig a Műegyetemet végzett építészmérnökök között jócskán akadnak, akik a nemzeti építészettörténet és -elmélet terén is alkottak. A nemrég megjelent kötetbe több, az építészek számára meghatározó szaktekintély bekerült: Hajnóczi Gyula és Szentkirályi Zoltán egész pályája a Műegyetem Építészettörténeti Tanszékéhez kötődött. Hajnóczi az ókor, Szentkirályi a reneszánsz és még inkább a barokk kutatója és oktatója volt. Pogány Frigyes is onnan indult, de hajlama és érdeklődése a teljes emberi környezet iránt az Iparművészeti Főiskolára sodorta. A nyugat-magyarországi születésű Winkler Gábor tevékenységének színtere a Győr–Sopron–Pápa háromszög volt, tervezői és oktatói munkája Győr városához kötötte. A gyakorló építészből 1949-ben oktatóvá és teoretikussá vált Major Máté komoly pozícióba került a Műegyetemen és a Magyar Tudományos Akadémián. Rados Jenő a klasszicizmus, Hajnóczi Gyula pedig az ókori Pannónia építészetének feldolgozásában játszott nagy szerepet. Pogány Frigyes az egyetemes építészettörténetből indult ki, ám a térérzékelés, térhatás kortárs szempontjait emelte ki könyveiben. Vámos Ferenc építészmérnök volt, a romantika és a századforduló nemzeti törekvései, Feszl Frigyes, Lechner Ödön és Lajta Béla életműve foglalkoztatt.
A kézikönyv életrajzi tanulmányait ezekről a neves építészettörténészekről és építészeti írókról olyan kiváló szerzők írták, mint Ferkai András, Kovács Dániel, Krählig János, Szalai András, Simon Mariann, Kottmayer Tibor és Veöreös András.
Intézetünk Tudománytörténeti Projektcsoportja (vezető: Markója Csilla), a magyar művészettörténet-írás tudománytörténetének eddigi legnagyobb vállalkozását, az „Emberek és nem frakkok”. A magyar művészettörténet-írás nagy alakjai című kézikönyvet irányítja és menedzseli.
