Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat professor emeritus címet adományozott intézetünk tudományos tanácsadójának, Sisa Józsefnek, évtizedes szakmai tevékenységének elismeréseként. Sisa József laudációjára 2022. június 28-án, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont összintézeti fórumán került sor.
Balogh Balázs főigazgató és Sisa József tudományos tanácsadó. Fotó: Hámori Péter
Sisa József a magyar művészettörténet-írás meghatározó személyisége. Tudományos munkássága, tudományszervező tevékenysége, az egyetemi oktatásban betöltött szerepe külön-külön is nagy jelentőségű. A Művészettörténeti Intézetben 36 éve dolgozik, 2012 és 2016 között igazgatója volt, jelenleg tudományos tanácsadója. Az MTA doktora, a Pécsi Egyetem egyetemi tanára; több szakmai (Pasteiner Gyula emlékérem, Fitz József-díj, Opus Mirabile) és állami kitüntetés (A Magyar Érdemrend tisztikeresztje) birtokosa. 2010–2016 között a CIHA 2012–2016 között az UNESCO MNB tagja, 2001 és 2015 között a Centropa tanácsadó bizottságának tagja volt.
Szakterülete a 19. századi magyar építészettörténet. Szerzője sok tanulmánynak, könyvfejezetnek és több monográfiának. A 19. századi építészetünk legfontosabb szereplőiről, épületeiről jegyez példaértékű monográfiákat. Igen fontos szerkesztői, szerzői munkája a művészettörténeti kézikönyv-sorozat két 19. századi kötete. A könyv angol nyelven is megjelent a Birkhäuser kiadónál 2016-ban. Ugyanilyen jelentős szerkesztői és szerzői teljesítménye az Országház nagymonográfiája (2020), a magyar épületmonográfiák iskolateremtő példája.
Tudományszervező munkássága nélkülözhetetlen. Több cikluson át, 1990–2001-ig titkára volt az MTA Művészettörténeti Tudományos Bizottságának, amelynek 2021 óta elnöke, évtizedek óta tagja a szakma nemzetközi folyóirata, az Acta Historiae Artium szerkesztőbizottságának. Intézetigazgatóként kiemelkedő szerepe volt a szakma nemzetközi pozicionálásában. Építészettörténészként szerkeszti a Holnap Kiadó kitűnő Az építészet mesterei sorozatát, amelynek eddig tucatnyi kötete jelent meg. A Pécsi Egyetem egyetemi tanára, részt vesz az ELTE BTK Művészettörténeti Tanszékének doktori ügyeiben, és a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetemen képzésében. Tudományos tevékenységért 2013-ban megkapta a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztjét.
Számos külföldi kutatóútja, konferenciaelőadása és több mint száz külföldön megjelent publikációja jelzi, hogy ő tudományterületének nemzetközileg is elismert szereplője. Számára a szakma működése, az intézményesült művészettörténeti kutatás fórumainak megőrzése elsőrendűen fontos volt, és ha kellett, időt, energiát szívesen áldozott ennek érdekében. Segítőkész személyiségét, emberi tartását nagy megbecsülés övezi az egész szakmán belül.
