I. Az eredeti anyag
Őrzési helye: MOL, E szekció (E 153, C 103); OSzK Kézirattára, ELTE Egyetemi Könyvtár Kézirattára; Częstochowa, Jasna Góra, Archivum Paulinorum
Ismertetése: A pálos rend (Ordo Eremitarum Sancti Pauli Primi Eremitae) a legjelentősebb magyar alapítású szerzetesrend, mely a 14-15. században a ferencesek mellett a legelterjedtebb volt hazánkban.[1] A pálos rend a törökök előrenyomulása és a reformáció terjedése alatt is folyamatosan működött a máriavölgyi, Csáktornyái, lepoglavai, remetei és elefánti kolostorban. A rend a 17. században újjáéledt és a 18. században új virágkorát élte. A 17. század első felében visszatelepültek négy korábbi kolostorukba (Sopronbánfalva [Wondorf], Sátoraljaújhely, Lád [Sajólád], Terebes [Tőketerebes]); Pápán pedig 1638-ban új rendházat alapítottak. A 17. század második felében Nagyszombatban, Pesten és Pécsett is megtelepedtek, majd négy elpusztult középkori kolostorukat (Nosztra [Márianosztra], Tüskevár, Diósgyőr, Család) is helyreállították. A rend feloszlatásakor, 1786-ban a magyar rendtartomány 36 házból állt. Ekkor irataik, hasonlóan a többi feloszlatott szerzetesrendéhez, a Kamara Archívumába kerültek.[2]
A pálos rend dokumentumai szerencsés módon igen nagy számban maradtak fenn, s különösen az újkori források szolgálnak fontos művészettörténeti adatokkal. A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportja három kötetben forráskiadványként publikálta a pálos rend magyar rendtartományának irataiból kigyűjtött művészettörténeti vonatkozású adatokat.[3]
Mivel a forráskiadványok a Mohács előtti pálos oklevelekre csak az Elenchus summaàrius archivi almae Provinciáé Hungaricae Ordinis Sancti Pauli Primi Eremitatae (E 153, 101. raktári számú) 1750-ben készült lajstromkönyv alapján utaltak, 1975-1977 között Érszegi Géza és Bándi Zsuzsanna újra kicédulázta a Mohács előtti pálos okleveleket, ennek kiadására azonban még nem került sor.[4]
II. A cédulák
Mennyisége: kb. 12 000 darab
Készítőjének neve, a feldolgozás ideje: Gyéressy Béla, 1964-1974; Érszegi Géza, 1975-1977
Tartalma:
- Az Acta Paulinorum (E 153) Iratok állagának teljes egészéről (fase. 1-765.) készültek regeszták. A regeszták az eredeti anyag fasciculus számainak rendjében találhatók.
- Az Inventarien der in Hungarn aufgelassenen Klöster (Helytartótanácsi Levéltár, C 103) című állag feloszlatott pálos rendi kolostorokra vonatkozó anyag teljes egészéről készültek regeszták.[5]
- A Pálos tervekről (MOL T 16) készült regeszták[6]
- A Pálos térképekről (1730-1780) (MOL S 86) készült regeszták
- Az OSzK Kézirattárában őrzött pálos rendre vonatkozó kéziratokról készült regeszták[7] (Fol. Lat. 1144, 2023-2025, 2031, 2699, 3425, 2933. 2031, Quart Lat 1205, 1856-1857, 1900, 1803, 1613, Oct. Lat 637, Duód. Lat. 74, Quart. Hung. 252
- Elenchus summarius archivi almae Provinciáe Hungaricae Ordinis Sancti Pauli Primi Eremitae (E 153, 101. raktári számú) századi lajstromkönyvről készült regeszták.
- Az ELTE Egyetemi Könyvtár Kézirattárában őrzött, a pálos rendre vonatkozó kéziratokról készült regeszták (Cod. Lat. 115, 151, 153, 154, 176, 177, 179, 185, 188)
- Częstochowa, Jasna Góra, Archivum Paulinorum: Streszka, Martinus: Annalium Ordinis Sancti Pauli Primi Heremitae (1744-1786) (No. 534)
Elhelyezése: A fenti sorrendben.
[1] Gregorius Gyöngyösi: Vitae fratrum eremitarum Ordinis Sancti Pauli Primi Eremitae. (Ed. Franciscus Hervay) Budapest 1988 (Bibliotheca Scriptorum Midii Recentisque Aevorum Sebes Nova XI.) Sarbak Gábor: Gyöngyösi Gergely biográfiájához. Irodalomtörténeti Közlemények LXXXVIII. (1984) 44-52. Gyöngyösi Gergely: Arcok a magyar középkorból. (Szerk. V. Kovács Sándor) Budapest 1988. (Magyar Ritkaságok)
[2] Maksay 1975, 75-94.; Maksay 1992, 48-50. A pálos rend levéltárából kiemelt tervekre vonatkozóan ld. az A-I-57 cédulasorozat ismertetését. A pálos kolostori térképek (1730-1780) az S 86 törzsszám alatt találhatók a MOL-ban.
[3] Documenta Artis Paulinorum. 1. füzet. A magyar rendtartomány monostorai A-M. Budapest 1975 (A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának forráskiadványai X.). Documenta Artis Paulinorum. 2. füzet. A magyar rendtartomány kolostorai N-Sz. Budapest 1976 (A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának Forráskiadványai XIII.) Documenta Artis Paulinorum 3. füzet. A magyar rendtartomány kolostorai T-Zs. Budapest 1978 (A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának forráskiadványai XIV.) Recenziók: Érszegi Géza: Documenta Artis Paulinorum. 1. füzet. A magyar rendtartomány kolostorai. A-M. AH IV. (1976) 325-327.; Érszegi Géza: Documenta Artis Paulinorum. 2-3. füzet. A magyar rendtartomány kolostorai. N-Zs. AH VII. (1979) 336-337.
[4] Az Érszegi Géza által készített regeszták az anyag jellegénél fogva az A-I-10 cédulasorozatban találhatók. Bándi Zsuzsanna: A szakácsi pálos kolostor középkori oklevelei. Somogy Megye Múltjából (1986) 27-66. (Levéltári évkönyv 17.); Bandi Zsuzsanna: Északkeletmagyarországi pálos kolostorok oklevelei (regeszták). Borsod Megyei Levéltár Évkönyve (1985) 557-725.
[5] Ld. az A-I-19 jelzetű cédulasorozat ismertetését.
[6] Ld. az A-I-57 jelzetű cédulasorozat ismertetését.
[7] Fontos forrásul szolgálnak a pálos rend történetére vonatkozóan még az OSzK Kézirattárában, az alábbi jelzeteken őrzött dokumentumok: Föl. Lat. 1999, Quart. Lat. 1138, 2444 (ld. az A-III-46 jelzetű cédulasorozat ismertetését).
