Megjelent az Enigma folyóirat 106. számaként a BTK MI Tanszéktörténeti Projektcsoportjának első kiadványa, melyben a Művészettörténeti Tanszék 1953 és 1962 között végzett diákjainak egyetemi éveikre történő visszaemlékezéseit olvashatjuk, a Tanszék történetét összefoglaló előszóval és gazdag jegyzetapparátussal. A kiadványt intézetünk munkatársa, Markója Csilla  szerkesztette, megvásárolható az Írók boltjában.

1962. április 20-án, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülésén Vayer Lajos professzor így jellemezte az általa vezetett művészettörténeti tanszéket: „A Tanszék fennállása folyamán időnként két paralel és nem profilált tanszékre osztottan végezte munkáját. A Tanszék az egyetemes európai művészettörténet és a magyar művészettörténet oktatásának és a múzeumokban kutató és gimnáziumokban oktató művészettörténészek nevelésének feladatát látta el, időnként az ókori művészettörténet (»klasszika-archeológia«) és a középkori régészet (»keresztény archeológia«) oktatását is tevékenységi körébe vonván. A Tanszék mellett 1893-ban létesült a könyvtárat, fotográfia- és diapozitív-tárat magában foglaló intézet. A Tanszék alapítása óta lényegében az egyetlen magyarországi egyetemi művészettörténeti tanszék, csak a második világháború alatt és után működött néhány esztendeig a szegedi egyetemen is Felvinczi Takács Zoltán professzor személyéhez kötötten egy művészettörténeti katedra. A Tanszék, mint a hazai művészettörténet-tudomány egyetemi fóruma, a szakterület közéletében jelentős szerepet játszott, és a magyar művészettörténet-tudomány külföldi kapcsolatai egyetemi szinten ugyancsak a budapesti Tanszék történetéhez fűződnek. A tanszéki intézet kis keretei ellenére is a múzeumi intézményekkel azonos szinten ért el kiváló eredményeket az oktató munka végzése mellett a kutató tevékenység területén.” Vayer jól ítélte meg a Művészettörténeti Tanszék mint intézmény rangját és szerepét a művészettörténet hazai diszciplínájának történetében. Intézetünk tanszéktörténeti projektcsoportja Markója Csilla vezetésével azokat kérte fel visszaemlékezések írására, akik a Vayer/Fülep/Zádor-korszakban, azaz az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején szerezték diplomájukat a tanszéken, hogy összegyűjtse a korabeli oktatásra, az órerendekre, az egyetemi tanárok személyére, a tanmenet logikájára, a tanszéki kirándulásokra, a művészettörténész hallgatók tanulmányaira és egyetemi életére, azaz a tanszék működésére vonatkozó lehető legtöbb információt, amíg még lehetséges. A hiánypótló forráskiadvány-sorozat első illusztrált kötete már a boltokban (Enigma, no. 106.), egy újabb kötet, a visszaemlékezések mellett mélyinterjúkkal még az idén várható. Terveink szerint a sorozatot a 80-as évek elejéig folytatjuk, a hajdani diákok emlékezéseiből és interjúiból, melyeket kronológiai rendben, gazdagon megjegyzetelve adunk közre. A sorozatból reményeink szerint kirajzolódik a Művészettörténeti Tanszék 1945 utáni története.