Digitalizált gyűjtemények
Levéltári regesztagyűjtemény
 |
A Művészettörténeti Intézet Levéltári Regesztagyűjteménye a művészettörténeti szempontból fontosnak ítélt, illetve a művészettörténet számára hasznosítható adatokat gyűjtötte. A regeszták a feldolgozott levéltári anyag jelzetének feltüntetésével rövid tartalmi kivonatot adnak a művészettörténeti vonatkozású iratokról. Az egyes levéltári egységek anyagából készült cédulák összetartozó sorozatokat alkotnak, amelyekben a cédulák az eredeti levéltári anyag rendjében helyezkednek el. A regeszták digitalizálását azok rendszerezése előzte meg, ilyen módon a papír alapú állomány, és a digitalizált, online módon rendelkezésre bocsátott anyag is rendezettnek tekinthető. A levéltári regesztagyűjtemény anyaga egészében elérhető online, kivételt mindösszesen pár, korábban publikált levéltári egység képez. A regesztagyűjtemény kutatását az alábbi linken elérhető repertórium segíti. |
Fényképtár
 |
Az MTA BTK Művészettörténeti Intézet Fényképtára idő- és földrajzi határ nélkül gyűjti a magyar, a magyar vonatkozású, művészettörténeti szempontból jelentős műtárgyakról, művészekről, épületekről készült felvételeket. Az analóg gyűjtemény 1955 és 2003 közötti alakult ki, e fél évszázad alatt felhalmozódott gyűjtemény hűen tükrözi az intézetben folyt kutatói, publikációs tevékenységet. A gyűjtemény jelenleg mintegy 80 ezer darab felvételt számlál. A Fényképtár online elérhető digitalizált anyaga a lappangó képek kivételével gyűjtemény egészét elérhetővé teszi a nyilvánosság számára, jelenleg mintegy 80 ezer darab felvételt számlál. A keresőfelületen keresztül elérhető a Fényképtárban őrzött D jelű 7400 képet tartalmazó diapozitívok teljes állománya mellett a közel 9400 tételes B jelű zselatinos ezüst képek közül 8400, valamint a 65.000 tételt tartalmazó N jelű negatív állomány nagy része, 64.300 felvétel. |
Lexikongyűjtemény – a cédulák
 |
A gyűjtemény magyar, illetve Magyarországon működő művészekről tartalmaz életrajzi és bibliográfiai adatokat, illetve kivágott cikkeket és aprónyomtatványokat. A gyűjtemény alapját Szentiványi Gyula cédula- és aprónyomtatvány-gyűjteménye alkotja, amely eredetileg a Magyar képzőművészek lexikona c. kiadványhoz készült. Az adatgyűjtést a Művészettörténeti Dokumentációs Központ, majd 1969-től a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportja, illetve annak jogutódjai folytatták. Napjainkra a dokumentumgyűjtemény több millió tételt tesz ki. A Művészettörténeti Intézet digitalizálási programjának jelentős lépéseként 2019-ben elkezdtük az 1740 doboznyi anyag feldolgozását és online elérhetővé tételét. Ennek első lépéseként az A, B, C jelű állományok 2020 májusától érhetőek el, a továbbiak a feldolgozás ütemében kerülnek majd fel az oldalra. Egy pdf fájl az adott dobozon belüli aktuális sorrendben tartalmazza a cédulákat az esetenként fontos információt tartalmazó hátoldallal együtt. A vegyes, kézírásos és gépelt állomány nem tette lehetővé kétrétegű pdf készítését. |
Lexikongyűjtemény – a Szentiványi kézirat
 |
A Szendrei János és Szentiványi Gyula nevével jelezett sorozat első kötete 1915-ben jelent meg, további kötetei azonban nem kerültek kiadásra. Az intézeti gyűjtemények digitalizálási programja keretében a Lexikongyűjtemény anyagából az eredeti Szentiványi-féle lexikon A–H betűkig terjedően elkészült kéziratának nálunk őrzött változatát is közkinccsé tesszük. |
Válogatás az Adattár gyűjteményéből
Portrék a Japán Kávéházból
 |
Az Adattári galériában látható portrék és karikatúrák a Képzőművészeti szövetségek iratai elnevezésű fondban találhatók (MDK-C-I-2/1179.1–116.). Néhány darabtól eltekintve egyazon művésztől, Szentgyörgyvári Gyenes Lajostól származnak, aki 1932-től a Magyar Képzőművészek Országos Szövetsége főtitkára, majd elnöke volt. A portrésorozat a festőművész hagyatékából került gyűjteményünkbe. |
Erdélyi templomok, kastélyok, várak
 |
Adattárunk Josef Fischer hagyatékát a 121-es fondszám alatt őrzi. Josef Fischer bátyja, a híres erdélyi fényképész, Emil Fischer (1873–1965) nagyszebeni műtermében dolgozott. (Emil felvételeinek jelentős része utóbb a nagyszebeni Brukenthal Museumba került). A hagyatékban számos, erdélyi műemléket megörökítő üvegnegatív található. Ezt egészíti ki az a gondosan összeállított és feliratozott fényképalbum (Ungarische Schlösser und Trachten), amelynek papírképei részben ezek alapján készültek. Galériánkban Josef Fischer üvegnegatívjaiból mutatunk be egy bővebb válogatást, elsősorban templomokról, várakról és kastélyokról készült korabeli felvételeket és látképeket. |
Válogatás Demeczkyné Wolf Irma festőművész hagyatékából
 |
Adattárunk Demeczkyné Wolf Irma festőművész hagyatékát az MKCS-C-I-80-as fondszám alatt őrzi. Demeczkyné Wolf Irma (1874, Budapest–1957, Budapest) a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, ahol mesterei Székely Bertalan, Nádler Róbert, majd Lotz Károly és Deák Ébner Lajos voltak. Az igen változatos anyag ifjúkorától tartalmaz eredeti műveket, valamint vele kapcsolatos dokumentumokat (például leveleket, aprónyomtatványokat, fényképeket). |
Levelek, fényképek, dokumentumok a nagybányai művésztelepről
 |
Az 1896-ban alapított nagybányai művésztelep a 20. század első felében alapvető hatást gyakorolt a modern magyar képzőművészetre. Adattárunk gyűjteményében nagy számban találhatók a kiemelkedő jelentőségű festőiskolában megfordult mesterekkel, illetve növendékekkel kapcsolatos írott és képi dokumentumok (pl. a művészek által írt, vagy nekik szóló levelek, képeslapok, fényképek, kisnyomtatványok, újságcikkek). Az alábbiakban ezekből állítottunk össze egy válogatást, amely az alapítástól egészen a század közepéig enged bepillantást a művésztelep életébe. |
Bende János: A képzőművészeti egyesületek története (1951–53)
 |
Az MDK-C-II-20-as szám alatt őrzi Adattárunk Bende János művészettörténész (1882–1960), a Nemzeti Szalon egykori titkára kéziratát. A képzőművészeti egyesületek története című tanulmánysorozat 1951–53-ban keletkezett, a magyar művészeti egyesületek és kiállítóhelyek történetét tekinti át a 19. századi kezdetektől kb. 1950-ig. A kézirat az adatbázisban teljes terjedelmében, illetve fejezetenként is kutatható. A szerző ehhez csatolt visszaemlékezései egy külön mappában is olvashatók. |
Folyóiratok művészeti tárgyú cikkei
 |
Adattárunk gyűjteményében található a 19-20. századi folyóiratok regesztái (MKCS-C-I-127) című fond. A több tízezer cédulából álló anyag művészettörténeti szempontból dolgozza fel a folyóiratok, illetve újságok tartalmát. A periodikák teljes listája (cím, feldolgozott évfolyam) itt olvasható. Közülük az adatbázis 11 periodika (Archaeologiai Értesítő, Archaeologiai Közlemények, Bauzeitung für Ungarn, Építési Ipar, Hölgyfutár, Pester Lloyd, Pesti Divatlap, Szabad Nép, Századok, Tér és Forma, Tudományos Gyüjtemény) céduláit tartalmazza, amelyek cím szerint, azon belül évfolyamonként kutathatók. |
Elek Artúrnak, Petrovics Eleknek és másoknak írt levelezőlapok
 |
Gyűjteményünkben az MKCS-C-I-169-es fond Elek Artúr író, művészettörténész, kritikus, a Nyugat főmunkatársa (1876–1944), Petrovics Elek művészettörténész, művészeti író, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója (1873–1945) és mások (pl. Osvát Ernő, a Nyugat szerkesztője, 1877–1929) számára írt képeslapokat tartalmaz. A levélírók között található többek között Beck Ö. Fülöp, Fenyő Miksa, Fülep Lajos, Hoffmann Edith, Iványi Grünwald Béla, Nagy Sándor, Nemes Lampérth József, Perlott Csaba Vilmos, Petrovics Elek, Szentiványi Gyula, Réti István és Vedres Márk. |
Róth Miksa üvegfestő hagyatéka
 |
Adattárunk Róth Miksa üvegfestő hagyatékát az MKCS-C-I-58-as fondszám alatt őrzi. Róth Miksa (Pest, 1865–Budapest, 1944) üvegfestő és üvegmozaik-készítő számos jelentős építkezés díszítő munkálataiban vállalt szerepet. A változatos anyagban többek között díszoklevelek, tervek, a műveiről készült fényképek és üvegnegatívok, levelek, valamint a munkásságával kapcsolatos újságcikkek találhatók. |
Fényképek és reprodukciók magyar művészek alkotásairól Rózsaffy Dezső hagyatékából
 |
Gyűjteményünk őrzi Rózsaffy Dezső festő és művészeti író (1877–1937) hagyatékát (MKCS-C-I-13). Galériánkban a fond fényképei és reprodukciói közül mutatunk be egy válogatást. A felvételeken magyar művészek (festők, szobrászok, iparművészek) alkotásai láthatók. A galéria a képeket a művészek neve szerint, abc rendben tartalmazza. |
Fényképek és képeslapok Kövesházi Kalmár Elza szobrászművész hagyatékából
 |
A Művészettörténet Intézet Adattára őrzi Kövesházi Kalmár Elza hagyatékát (MKCS-C-I-164), amely átfogó képet nyújt az életműről. A szobrászművész (Bécs, 1876 – Budapest, 1956) a szecesszió, majd az art deco egyik jelentős hazai képviselője volt. A hagyatékon belül rendkívül gazdag a fényképanyag, amely a művész megvalósult vagy tervezett műveit, az alkotás folyamatát, valamint családját (köztük lányát, Kövesházi Kalmár Ágnes mozdulatművészt) is dokumentálja. A galéria e fényképekből, valamint a hagyatékban őrzött képeslapokból mutat be egy válogatást. |
Rippl-Rónai József levelezése
 |
A Művészettörténet Intézet Adattárában, Genthon István művészettörténész hagyatékában (MDK-C-I-36) számos, Rippl-Rónai József festőművészre (1861, Kaposvár–1927, Kaposvár) vonatkozó dokumentum található. A galériában ezek közül a Rippl-Rónai levelezését tartalmazó cédulákat mutatjuk be, amelyeket Genthon István állított össze. A levelek időrendben követik egymást, kiegészülve a művész életrajzára vonatkozó adatokkal. |
Rippl-Rónai József oeuvre-katalógus
 |
A Művészettörténet Intézet Adattárában, Genthon István művészettörténész hagyatékában (MDK-C-I-36) számos, Rippl-Rónai József festőművészre (Kaposvár, 1861 – Kaposvár, 1927) vonatkozó anyagot őrzünk. A galériában ezúttal a Rippl-Rónai József műveit tartalmazó cédulákat – vagyis egy Rippl-Rónai oeuvre-katalógust – mutatunk be, amely Genthon István gyűjtése. |
Válogatás Kaesz Gyula belsőépítész hagyatékából
 |
Kaesz Gyula belsőépítész, bútortervező, művészeti író és tanár (Budapest, 1897 – Budapest, 1967) hagyatékát (MDK-C-I-32) a Művészettörténeti Intézet Adattára őrzi. Galériánkban ebből a sokrétű anyagból mutatunk be egy válogatást, amely egyaránt tartalmaz a művész munkásságára, illetve az Iparművészeti Iskola (később Főiskola) működésére vonatkozó dokumentumokat, valamint tervrajzokat és vázlatokat. |
Digitális képtár
A Magyar Tudományos Akadémia székháza
 |
A Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi István téren álló székháza Budapest egyik reprezentatív középülete, a magyar tudományosság jelképpé nemesült foglalata. Az épület 150 éve nyílt meg. Bár magát az intézményt 1825-ben alapította gróf Széchenyi István, palotáját csak 1862–65-ben emelték August Friedrich Stüler berlini építész tervei szerint. Az Akadémia székháza a maga korában a neoreneszánsz stílustörekvés úttörő és nagyszabású alkotása volt, amely a magyar főváros építészeti fejlődésére is hatást gyakorolt. Belsejének elegáns architektúrája, főbb termeinek festészeti és szobrászati díszítése méltó az épület kiemelt rendeltetéséhez. |
Lechner épületek
 |
Lechner Ödön (1845–1914) a magyar építészet egyik legnagyobb és mindenképpen legeredetibb alkotója, akit a századforduló rendkívüli tehetségekben bővelkedő nemzetközi színterén is előkelő hely illet. Idén emlékezünk meg halálának 100. évfordulójáról, amit az UNESCO is felvett a nemzetközi évfordulók közé. Ez alkalomból az Iparművészeti Múzeum és az MTA BTK Művészettörténeti Intézet közösen nemzetközi, angol-magyar nyelvű tudományos konferenciát és nagyszabású kiállítást rendez. A konferencia és a kiállítás kapcsán az MTA BTK Művészettörténeti Intézete fontosnak érezte, hogy megfelelő minőségű fotósorozattal elkészítésével és nyilvános elérhetőségének biztosításával járuljon hozzá Lechner Ödön munkásságának átfogó megismertetéséhez. |
Budapest építészeti öröksége
Lipótváros
 |
Intézetünk új projektje Budapest építészeti örökségének vizsgálatát tűzte ki célul, melynek első lépéseként Lipótváros épületeinek szisztematikus feldolgozását kezdtük meg. A jelen – reményeink szerint folyamatosan bővülő – galériában a róluk készült fényképek láthatók; ugyanakkor megkezdtük a hozzájuk kacsolódó tervtári és levéltári anyagok feldolgozását. Ezáltal szeretnénk Budapest fénykorának e szinte páratlan épületegyüttesét, a historizáló és a szecessziós architektúra valóságos koncentrátumát mind részletes fotóanyaggal, mind megbízható adatokkal hitelesen dokumentálni. Az eredeti fényképek igen nagy felbontásban készültek, a galériában kisfelbontású nézőképük szerepel. A mappák sorrendje követi a mai utcaneveket, illetve házszámokat, elnevezésük is annak felel meg. Ha jelentős középületről van szó, a mappa nevében szerepel annak eredeti, rövid formájú elnevezése is. |
A Magyar Tudományos Akadémia székháza
A Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi István téren álló székháza Budapest egyik reprezentatív középülete, a magyar tudományosság jelképpé nemesült foglalata. Az épület 150 éve nyílt meg. Bár magát az intézményt 1825-ben alapította gróf Széchenyi István, palotáját csak 1862–65-ben emelték August Friedrich Stüler berlini építész tervei szerint. Az Akadémia székháza a maga korában a neoreneszánsz stílustörekvés úttörő és nagyszabású alkotása volt, amely a magyar főváros építészeti fejlődésére is hatást gyakorolt. Belsejének elegáns architektúrája, főbb termeinek festészeti és szobrászati díszítése méltó az épület kiemelt rendeltetéséhez.
Lechner épületek
Lechner Ödön (1845–1914) a magyar építészet egyik legnagyobb és mindenképpen legeredetibb alkotója, akit a századforduló rendkívüli tehetségekben bővelkedő nemzetközi színterén is előkelő hely illet. Idén emlékezünk meg halálának 100. évfordulójáról, amit az UNESCO is felvett a nemzetközi évfordulók közé. Ez alkalomból az Iparművészeti Múzeum és az MTA BTK Művészettörténeti Intézet közösen nemzetközi, angol-magyar nyelvű tudományos konferenciát és nagyszabású kiállítást rendez. A konferencia és a kiállítás kapcsán az MTA BTK Művészettörténeti Intézete fontosnak érezte, hogy megfelelő minőségű fotósorozattal elkészítésével és nyilvános elérhetőségének biztosításával járuljon hozzá Lechner Ödön munkásságának átfogó megismertetéséhez.
Budapest építészeti öröksége
Lipótváros
Intézetünk új projektje Budapest építészeti örökségének vizsgálatát tűzte ki célul, melynek első lépéseként Lipótváros épületeinek szisztematikus feldolgozását kezdtük meg. A jelen – reményeink szerint folyamatosan bővülő – galériában a róluk készült fényképek láthatók; ugyanakkor megkezdtük a hozzájuk kacsolódó tervtári és levéltári anyagok feldolgozását. Ezáltal szeretnénk Budapest fénykorának e szinte páratlan épületegyüttesét, a historizáló és a szecessziós architektúra valóságos koncentrátumát mind részletes fotóanyaggal, mind megbízható adatokkal hitelesen dokumentálni. Az eredeti fényképek igen nagy felbontásban készültek, a galériában kisfelbontású nézőképük szerepel. A mappák sorrendje követi a mai utcaneveket, illetve házszámokat, elnevezésük is annak felel meg. Ha jelentős középületről van szó, a mappa nevében szerepel annak eredeti, rövid formájú elnevezése is.
