Digitális másolat

A-I-22 Az Esterházy család hercegi ágának levéltára

I. Az eredeti anyag

ŐRZÉSI HELYE: MOL, P szekció (P 108-184)

ISMERTETÉSE: Az Esterházyak óriási birtokai, több mint száz kastélya, várai és uradalmai lehetőséget nyújtottak a családnak székhelyeik, uradalmi központjaik pazar kiképzésére, művészek, jeles mesterek foglalkoztatására.1
Művészettörténeti szempontból Esterházy Pál (1635-1713), "Fényes" Miklós József (1714-1790) és Esterházy Miklós (1765-1833) iratanyaga szolgál a legtöbb adattal.
Esterházy Pál herceg, Miklós nádor fia, bátyja, László halála után, 1652-ben lett soproni főispán, 1661-ben pedig főudvarmester. 1663-ban Zrínyi Miklóssal együtt harcolt a török ellen. 1667-ben alsó-magyarországi fővezér és tábornagy lett. 1681-ben a soproni országgyűlés nádorrá választotta, a király pedig helytartójává nevezte ki. E tisztét haláláig viselte. 1683-ban részt vett Bécs török ostrom alól való felszabadításában, majd 1686-ban Buda visszafoglalásában. 1687-ben részt vett a Habsburg ház örökös uralmáról szóló törvény elfogadtatásában s az Aranybulla a nemesség ellenállási jogáról szóló pontjának eltörlésében. Lojalitásáért I. Lipót császár 1687. elsőszülöttségi jogon római birodalmi hercegi rangra emelte. III. Károly megkoronáztatásakor a hercegi címet egész fiúága részére megkapta. Támogatta a tudományokat és a művészeteket, a Trophaeum Domus Inclytae Estoratianae című munka összeállításában is nagy része volt.2
Esterházy "Fényes" Miklós József herceg (1714-1790) soproni főispán, a magyar királyi testőrség kapitánya, a Szent István-rend nagykeresztjének birtokosa, aranygyapjas vitéz, a Mária Terézia-rend lovagja. A hétéves háborúban számos csatát nyert. 1768-ban tábornagy lett. 1783-ban a család leányágára is megkapta a hercegi címet. Rendkívül jelentős művészetpártoló tevékenysége: különösen kedvelte a zenét, udvari karmestere Joseph Haydn volt.3 A korábbi kisebb vadászkastély nagymérvű bővítésével 1762-ben alakíttatta ki Magyarország legjelentősebb rokokó kastélyát Eszterházán (ma Fertőd) és a hozzá tartozó nagyméretű kertet.4
Esterházy Miklós herceg (1765-1833) soproni főispán, a magyar királyi testőrség kapitánya, altábornagy, tüzérségi foparancsnok, a Szent István-rend nagykeresztjének birtokosa, aranygyapjas vitéz, a Mária Terézia-rend lovagja. Ifjúkorában bejárta Angliát, Franciaországot és Itáliát. A katonai pályáról hamarosan diplomáciai pályára lépett. Szenvedélyes támogatója volt a tudományoknak és művészeteknek, ő alapította az Esterházy-képtárat,5 pártfogója volt Charles Moreau-nak, a kor legkiválóbb építészének, s mintaszerű angolkertet hozott létre Kismartonban.6
Az 1678-ban hercegi címet nyert Esterházy Pál nádor és leszármazottainak 2598 fasciculusból álló levéltára - mely néhány nemzedékre visszamenőleg is tartalmazza a család iratait - a MOL legnagyobb iratállagainak egyike.7 Eredetileg a főleg birtokadományozásokra vonatkozó 2451 darab középkori (1526 előtti) oklevelet is tartalmazott, ezeket azonban az MOL-ban kiemelték eredeti helyükről, s a középkori gyűjteménybe olvasztották be.8 Ebből következően a P szekcióban őrzött iratanyag a 16. századdal kezdődik, és a legújabb korig terjed. Az átrendezés során a család fontosabb tagjainak anyagából nevükről elnevezett iratcsoportokat hoztak létre.
A Repositorium (P 108) a herceg Esterházy Antal rendeletére az 1750-1760-as években összegyűjtött, a családtagok méltóságaival, kitüntetéseivel, házasságaival, az uradalmak birtokjogával, igazgatásával, gazdaságával kapcsolatos, a család által rendezett iratokat tartalmazza. Ez a hercegi levéltár 103 repositoriumból álló törzslevéltára. Eredetileg ennek részét képezték a Mohács előtti oklevelek is. Az anyag 625 fasciculusa a legkülönfélébb tartalmú, főként birtoktörténeti és személyi iratok tömegét foglalja magában. A család birtokai Sopron, Moson, Vas, Zala, Győr, Tolna vármegyékre terjedtek ki, de ezeken kívül még több más megyében is volt kisebb birtokuk, kastélyuk, udvarházuk. A család városi palotáira (Bécs, Párizs) és kastélyaira (Pottendorf, Laxenburg [Ausztria]), ezek fenntartása, az itt foglalkoztatott mesterekre, művészekre vonatkozó adatok is találhatók ezekben az iratkötegekben.
Néhány cédula készült az Esterházy-gárda és ezred a vegyes iratok (P 113) között található 18-19. századi anyagából.
Tanulságos a Generalarchiv (Levéltárral kapcsolatos iratok P 114) 200 iratkötege is, mely a hercegi levéltár ügykezelési iratait, jegyzőkönyveit, a levéltár kutatására vonatkozó adatokat tartalmaz, főleg a 19. századból.
Az Esterházy család hercegi ágának levéltárában Pál nádor iratainak (P 125) 72 kötege politikai, katonai és gazdasági intézkedéseinek (beleértve az építkezésire, műtárgy-vásárlásaira) irataiból áll.
Néhány cédula készült Pál nádor öccsének - Ferenc grófnak (1641-1684) - és két fiának, Mihálynak (1671-1721) és Józsefnek (1689-1721) személyi iratairól. (P 126-127)
József herceg végrendeletében gyámhatóságot nevezett ki fia, az apja halálakor tíz éves Pál Antal herceg (1711-1762) mellé. Pál Antal herceg gyámhatóságának iratai (P 129) az 1721-1734 közötti évekből tartalmaznak leveleket és folyamodványokat. Pál Antal herceg 1734 utáni iratait külön egységben, a P 131 törzsszám alatt található.
A 18. századi személyi levéltárak (például Miklós herceg tábornagy [1755-1790] levéltára [P 132]) több mint 500 iratkötege az 1721-1790 közötti idők anyagát ölelik fel. Fraknó, Kismarton, Köpcsény, Lakompak, Eszterháza valamint a bécsi palota történetére vonatkozó adatokkal.
A 19. századi személyi levéltárak (például Miklós herceg táborszernagy [1765-1833] 1794-1833 közötti iratainak levéltára [P 134]) a kismartoni kastéllyal kapcsolatos iratokkal.
Értékes anyagot tartalmaznak a központi birtokigazgatásra vonatkozó iratok. (Jószágkormányzók, inspektorok, személyi titkárok, személyi titkárok és régensek (az uradalmak gazdasági bizottságának elnökeinek) iratai. [P 148-178]) Itt található az Acta dominiorum egység (P 150), mely az uradalmakból (például Boldogasszony, Fraknó, Kismarton, Léka, Ozora) beérkezett gazdasági jelentéseket, kimutatásokat is magában foglalja.

II. A cédulák

MENNYISÉGE: 15 973 darab

KÉSZÍTŐJÉNEK NEVE, A FELDOLGOZÁS IDEJE: Valkó Arisztid, 1950-1987; Jankovich Miklós, 1973-1974; Badál Ede, 1979-1987; Détshy Mihály, 1980

TARTALMA: A regeszták nem az anyag egészéről, hanem elsősorban a több művészettörténeti adatot ígérő anyagrészekről készültek. Elsősorban Pál nádor művészetpártoló tevékenységére, valamint "Fényes" Miklós herceg korára, Eszterháza kiépítésére koncentrált a kutatás.

Az eredeti levéltári jelzetek szerint az anyag alábbi fasciculus-számú csomóiról készültek cédulák: 10-16, 19, 23-27, 30, 36, 42, 52, 111-113, 115-117, 142, 143,145, 149, 150, 251, 259, 320, 376, 377, 502-507, 530, 597, 607, 658-666, 669-679, 690-692, 696, 697, 700, 707-805, 905, 906, 981-1004, 1128, 1134, 1143-1161, 1261-1322, 1385-1387, 1445, 1446, 1524-1557, 1566, 1881-1585, 1624-1626, 2070, 2098, 2121, 2196. Az anyagot kiegészítik Badál Ede áttekintő jegyzékei Pál nádor iratairól. A cédulasorozat hely- és személynévmutató segítségével kutatható.

ELHELYEZÉSE: Az eredeti anyag 1960-as évekbeli rendjében.

Jegyzetek:

1 Az Esterházy családra vonatkozó általános irodalom:
Az Esterházy családra vonatkozó források és irodalom bibliográfiáját 1970-ig ld.: KOSÁRY 1970. I., 658-661.
Az Esterházy család levéltárából különösen sok adatot tett közzé Valkó Arisztid. Ezen publikációinak jegyzékét ld.: Valkó Arisztid tudományos és publicisztikai írásai. Válogatás. MÉ XXXVIII. (1988) 86-88.

Kéziratok:
Az Esterházy-könyvtár katalógusa. I-IX. (Összeállította Hárich János) Gépirat. OSzK Kézirattára, Quart. Hung. 2912 (ld. az A-III-22 cédulasorozat ismertetését) v.ö.: SZELESTEI N. LÁSZLÓ: Oláh Miklós könyvtáráról. In: Program és mítosz között. 500 éve született Oláh Miklós. (Szerk. Mózes Huba) Budapest é. n., 51-69.; HÁRICH JÁNOS: Eszterháza. I. Műtörténet. Gépirat. H.n. 1944. OSzK Kézirattára, Fol. Hung. 2151; HÁRICH JÁNOS: Esterházy-zenetörténet. I-VII. Gépirat. OSzK Kézirattára, Quart. Hung. 2913; HÁRICH JÁNOS: A kismartoni várkert története. Gépirat, 1934. OSzK Kézirattára, Quart. Hung. 2914

Az Esterházy családra vonatkozó egyéb irodalom:
GALAVICS GÉZA: Kössünk kardot az pogány ellen. Török háborúk és képzőművészet. Budapest 1986, 93-102., 122-128.; KOVÁCS LÁSZLÓ JÓZSEF: Esterházy Miklós udvara és a nyugat-magyarországi reneszánsz. In: Magyar reneszánsz udvari kultúra. (Szerk. R. Várkonyi Ágnes) Budapest 1987, 176-189.; G. HÉRI VERONIKA: Az Esterházy család rendjelei. Művészet XXVIII. (1987) 33-37.; CENNERNÉ WILHELM GIZELLA: Portrék az Esterházyak "Tropheum"-ából. In: Főúri ősgalériák, családi arcképek a Magyar Történelmi Képcsarnokból. Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. (Szerk. Buzási Enikő) Budapest 1988, 74-77.; GALAVICS GÉZA: Barokk családfák és genealógiák. In: Uo. 22-25., 46-51.; MOJZER MIKLÓS: Egy jelmezes mecénás: Esterházy Imre hercegprímás. In: Sub Minervae Nationes Presidio. Tanulmányok a nemzeti kultúra kérdésköréről Németh Lajos születésének 60. évfordulójára. Budapest 1989, 64-70.; SZABÓ PÉTER: A végtisztesség. A főúri gyászszertartás mint látvány. Budapest 1989; HAJÓS, GÉZA: Der Schloßpark von Eisenstadt - Bemerkungen zur kunsthistorischen Bedeutung und zu denkmalpflegerischen Problemen. Die Gartenkunst 2. (1990) 99-108.; MOJZER MIKLÓS: Donner egykori pozsonyi főoltáráról. MÉ XLI. (1992) 36-44.; HILLER ISTVÁN: Az ajándékozás Esterházy Miklós nádor politikai gyakorlatában. Aetas (1992/3) 19-27.; BUZÁSI ENIKŐ: Az Esterházyak családi arcképei. Tata 1994 (A Tatai Kuny Domokos Múzeum gyűjteményei 3.); Die Fürsten Esterhazy. Magnaten, Diplomaten & Mäzene. Eisenstadt, Schloß Esterhazy, 1995. Ausstellungskatalog. (Red. Pirckler, Perschy H.) Wien 1995; KOVÁCS JÓZSEF LÁSZLÓ: Esterházy Miklós és Nádasdy Pál, az író. In: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. (Szerk. Környei Attila, G. Szende Katalin) Budapest 1996, 125-134.; GALAVICS GÉZA: A soproni "Esterházy-Madonna". In: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. (Szerk. Környei Attila, G. Szende Katalin) Budapest 1996, 187-199.; BUZÁSI ENIKŐ: Fikció és történetiség az Esterházy család ősgalériájában és a Tropheum metszeteiben. In: Történelem - Kép. Budapest 2000, 411-424.; ESTERHÁZY PÉTER: Harmonia Coelestis. Budapest 2000; "Der Natur und Kunst gewidmet." Der Esterházische Landschaftsgarten in Eisenstadt. (Hrsg.: Franz Prost) Wien-Köln-Weimar 2001; BERÉNYI LÁSZLÓ: A vezekényi csata. Turul 74. (2001) 21-31.

Az Esterházy-gyűjteményekre vonatkozó irodalom:
VADÁSZI ERZSÉBET: Ezüst borítású bútorok az Esterházy-gyűjteményben. Iparművészeti Múzeum Évkönyve XIII. (1971) 27-37.; HÉJJNÉ DÉTÁRI ANGÉLA: A fraknói Esterházy-kincstár a történeti források tükrében. In: Magyarországi reneszánsz és barokk. Művészettörténeti tanulmányok. (Szerk. Galavics Géza) Budapest 1975, 473-550.; SZILÁGYI ANDRÁS: Két királyi ajándék az Esterházy család kincstárában. In: MNG Évk. 1991, 159-166.; SZILÁGYI ANDRÁS: Az Esterházy-gyűjtemény 15. századi ötvösművei és a Mátyás-tradíció. Ars Decorativa 12. (1991) 7-34.; BÍRÓNÉ SELY KATALIN: Érmés tálka a fraknói Esterházy-kincstárból. Ars Decorativa 12. (1991) 35-60.; SZILÁGYI ANDRÁS: Az Esterházy-gyűjtemény Cupidós násfájáról. Ars Decorativa 13. (1993) 145-158.; TOMPOS ILONA: Legenda és valóság; Esterházy László "páncélinge". Ars Decorativa 14. (1994) 7-26.; SZILÁGYI ANDRÁS: Az Esterházy-kincstár. Budapest 1994; BUZÁSI ENIKŐ: Két kép a fraknói Esterházy Gyűjteményből. Esterházy Orsolya portréja Benjamin Blochtól és Esterházy Pál mint Szent Imre. MÉ XLIV. (1995) 269-279.; GERELYES IBOLYA: Oszmán-török dísztőrök az Esterházy-gyűjteményből. Ars Decorativa 15. (1995) 65-80.; SZILÁGYI ANDRÁS: Esterházy Pál herceg kincstárának gyarapodása 1687 után. Uo. 81-112.; VADÁSZI ERZSÉBET: "Magyar Versália" - Jelzett sarokszekrények Eszterházán. Uo. 113-142.; TOMPOS LILLA: Az Esterházy kincstár két 16. századi mentéje. Folia Historica XIX. (1994-1995) 209-226.; SZIKSZAY BÉLA: Ötvösművek, címerek és legendák az Esterházy-gyűjteményből. MÉ XLVII. (1998) 229-234.; SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA: Az Esterházy Képtár a magyar fővárosban. Adalékok a magyarországi művészeti intézményrendszer kialakulásához. Tanulmányok Budapest Múltjából. XXVIII. (1999) 219-259.; SZILÁGYI ANDRÁS: Aus dem Hradschin in Prag in die Burg von Forchenstein. über die Herkunft eines hervorragenden Prunkstückes der Esterházy-Sammlung. Ars Decorativa 19. (2000) 45-62.

2 Esterházy Pál nádorra vonatkozó válogatott művelődéstörténeti irodalom:
BUBICS ZSIGMOND - MERÉNYI LAJOS: Herczeg Esterházy Pál nádor. Budapest 1895 (Magyar Történelmi Életrajzok); CSATKAI ENDRE: Emlékezés Esterházy Pál nádorra születésének 300. évfordulója alkalmából. Sopron 1935 (Különlenyomat a Soproni Hírlapból); PAPP LÁSZLÓ: Herceg Esterházy Pál nádor kancelláriájának működése (1681-1715). LK 20-23. (1942-1945) 310-344.; VALKÓ ARISZTID: A Harmonia Coelestis rézmetszőinek egykori számadásai. Magyar Könyvszemle 75. (1959) 85-86.; GALAVICS GÉZA: A mecénás Esterházy Pál. (Vázlat egy pályaképhez.) MÉ XXXVII. (1988) 136-161.; GALAVICS GÉZA: Főúri búcsújárás a 18. században. A búcsújárás mint néprajz és a művészettörténet közös kutatási feladata. In: Közelítések. Néprajzi, történeti antropológiai tanulmányok Hofer Tamás 60. születésnapjára. (Szerk. Mohay Tamás) Debrecen 1992, 65-68.; HILLER, ISTVÁN: Palatin Nicolaus Esterházy. Die ungarische Rolle in der Habsburger diplomatie 1625 bis 1645. Wien-Köln-Weimar 1992 (Esterházy-Studien 1.); [ESTERHÁZY PÁL:] Harmonia Coelestis. [Bécs] 1711 (Bevezette és kiadta Sas Ágnes) Budapest 1989 (Musicalia Danubiala 10.) (2. javított és bővített kiadás: Budapest 1993); ESTERHÁZY PÁL: Mars Hungaricus. (Sajtó alá rendezte és a kísérő tanulmányt írta Iványi Emma, szerk. Hausner Gábor) Budapest 1989, 305-320. (Zrínyi-könyvtár III.); IVÁNYI EMMA: Esterházy Pál közigazgatási tevékenysége (1681-1713). Budapest 1991; ESTERHÁZY PÁL: Az egesz vilagon levö csudalatos Boldogsagos Szüz kepeinek rövideden föl tet eredeti [...] Nagyszombatban 1691. Hasonmás kiadás. Budapest 1994 (Kísérő tanulmányok: Knapp Éva - Tüskés Gábor: 7-28., Galavics Géza: 29-40.) (Bibliotheca Hungarica Antiqua 30.)

3 Joseph Haydn und seine Zeit. Austellungskatalog. (Red. Gerda Mraz, Gerald Schlag) Eisenstadt 1982
A MOL az X 4942 törzsszám alatt a zenekar Joseph Haydn vezetése alatti működésére (1761-1798) vonatkozó dokumentumok mikrofilmjét őrzi.

4 Esterházy Fényes Miklósra vonatkozó válogatott művelődéstörténeti irodalom:
CSATKAI ENDRE: Sopron és környéke műemlékei. Budapest 1956, 492-511. (Szerk. Dercsényi Dezső) (Magyarország Műemléki Topográfiája I.) [részletes irodalommal és forrásokkal]; VALKÓ ARISZTID: újabb adatok a fertődi (eszterházai) kastély építéstörténetéhez. AH X. (1982) 75-84.; MŐCSÉNYI MIHÁLY: Eszterháza fehéren-feketén. Budapest é.n. (1998) [A kötet mellékleteként kiadott CD-ROM-on részletes irodalommal, valamint Valkó Arisztid regesztáinak bő válogatásával]; GALAVICS GÉZA: Eszterháza 18. századi ábrázolásai. A kép mint művészettörténeti forrás. AH XXVIII. (2000) 37-72.; DÁVID FERENC: Eszterháza belső terei. Uo. 73-96

5 MELLER SIMON: Az Esterházy képtár története. Budapest 1915; GARAS, KLÁRA: Die Geschichte der Gemäldegalerie Esterházy. In: Von Bildern und anderen Schätzen. Die Sammlungen der Fürsten Esterházy. (Hrsg. Mraz, Gerda, Galavics, Géza) Wien 1999, 101-174. (Esterházy-Studien 2.); GONDA, ZSUZSA: Die graphische Sammlung des Fürsten Nikolaus Esterházy. In: Uo.: 175-220.; Italienische Kunst aus der Sammlung des Fürstenhauses Esterházy von Raffael bis Tiepolo. Ausstellungskatalog. (Hrsg. Barkóczy, István) Frankfurt-Budapest 1999

6 GALAVICS GÉZA: Magyarországi angolkertek. Budapest 1999, 68-75. [Egybekötve: Buttlar, Adrian von: Az angolkert. A klasszicizmus és a romantika kertművészete.]

7 ESZTERHÁZY JÁNOS: Az Eszterházy család és oldalágainak leírásához tartozó oklevéltár. I-IV. Budapest 1901; Az Esterházy család hercegi ágának levéltára. (Összeállította Bakács István) Budapest 1956 (Levéltári leltárak 2.); Az Esterházy család hercegi ágának levéltára. Repertórium. (Szerk. Kállay István) Budapest 1978 (Levéltári leltárak 66.)

8A kiemelt Mohács előtti oklevelek a Q 67 és a Q 382 törzsszám alatt találhatók a MOL-ban. Ld. az A-I-10 jelzetű cédulasorozat ismertetését.