I. Az eredeti anyag
Őrzési helye: MOL, E szekció (E 190)
Ismertetése: A rákóci és felsővadászi Rákóczi család régi középnemesi família, mely csak a 16. század második felében emelkedett országos jelentőségre. A felsővadászi ág férfiágon 1756-ban, leányágon 1780-ban halt ki. Másik ága, mely ősi birtokuk után mindvégig a rákóci előnevet használta, megmaradt a középnemesek sorában s 1754-ben halt ki Rákóczi Andrással. A felsővadászi ág az 1517-ben megszerzett Abaúj vármegyei birtokuk, Felsővadász után vette fel előnevét. Ezen ágból Rákóczi Zsigmond és Ferenc 1588-ban, Rákóczi Lajos pedig 1607-ben bárói, Rákóczi Pál országbíró grófi rangot nyert. I. Rákóczi György, a „bibliás őrálló” erdélyi fejedelem 1645-ben a harmincéves háború 1644–1645-i hadjáratát lezáró linzi béke értelmében III. Ferdinándtól megkapta a római birodalmi hercegi címet, valamint Tokaj várát, Tárcáit, Regécet, Ecsed [Nagyecsed] várát és életében birtokolhatta az 1621-es nikolsburgi békében kijelölt hét felső-magyarországi vármegyét. Szabolcs és Szatmár vármegyét fiai is örökölhették.[1]
II. Rákóczi György (1621–1660) I. Rákóczi György fejedelem és Lorántffy Zsuzsanna legidősebb fia. 1642-ben erdélyi fejedelemmé választották. 1643-ban feleségül vette Báthory Zsófiát.[2] Apjának a lengyel korona megszerzésére irányuló törekvését folytatva 1654-ben Varsóban megszerezte a lengyel indigenátust, majd 1657-ben hadjáratot indított János Kázmér lengyel király ellen. Mivel a háborút a törökök nem támogatták, a szultán megfosztotta a fejedelemségtől, s hadat küldött ellene. Három évig húzódó belharcok után 1659-ben a marosvásárhelyi országgyűlésen visszaült fejedelmi székébe. A török hatalommal szemben azonban nem tudta érdekeit érvényesíteni. 1660-ban a budai basával vívott küzdelemben elesett.
A két Rákóczi György kiemelkedő szerepet játszott Erdély 17. századi művelődéstörténetében.[3]
A Rákóczi-vagyon elkobzásakor, 1711-ben a család levéltára is a kincstárra szállt, ezért az ma a kamarai levéltárban, a Magyar Kamara Archívumában található.[4] A birtokjogi és birtokigazgatási anyagtól a szabadságharccal kapcsolatos ügyekig a legkülönbözőbb iratokat tartalmazza.[5]
II. A cédulák
Mennyisége: 46 darab
Készítőjének neve, a feldolgozás ideje: Horváth Antal Tibor, 1964
Tartalma: A regeszták a régi jelzet szerint a B.1581–1595. számú csomókról készültek; erdélyi és magyarországi birtokok adatait tartalmazzák.
[1] Szilágyi Sándor: A két Rákóczy György fejedelem családi levelezése. Budapest 1875 (Monumenta Hungáriae Historica 1/24.); I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai. (Sajtó alá rendezte és bevezette Makkay László) Budapest 1954; Détshy Mihály: A gyulafehérvári Rákóczi síremlékek. MÉ XV. (1966) 26-30.; Erdély története. II. (Szerk. Köpeczi Béla) Budapest 1986; Szabó Péter: Az erdélyi fejedelemség. Budapest 1997; Erdély és Patak fejedelemasszonya Lorántffy Zsuzsanna. Tanulmányok születésének 400. évfordulójára. I—II. (Szerk. Tamás Edit) Sárospatak 2000; Lorántffy Zsuzsanna album. (Szerk. Tamás Edit) Sárospatak 2000 (Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei 39.)
[2] Szilágyi Sándor: II. Rákóczi György. Budapest 1891 (Magyar történelmi életrajzok); Gebei Sándor: II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata. Eger 1990; Rákóczi György levelezéséből (1646-1660). (Sajtó alá rendezte Izsépy Edit) Budapest 1992 (Fontes et studia 8.); „Számos dicsőségű első Rákóczi György” a nagy fejedelem. (Összeállította Csorba Csaba) Szerencs-Miskolc 1993; Lukács Zs. Tibor: A korabeli propaganda és II. Rákóczi György megítélése. Aetas (1995/1-2) 68-94.
[3] Az erdélyi fejedelemségre vonatkozó források irodalom bibliográfiáját 1951-ig Id.: Kosáry Domokos: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. I. Budapest 1951, 340-356.
Herepei János: A váradi kollégium és a Rákócziak. Szeged 1966, 5-131. (Adattár a XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez II.); B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Várak, kastélyok, udvarházak. Bukarest 1973; Cennerné Wilhelmb Gizella: Erdélyi fejedelmi arcképsorozatok. In: Magyarországi reneszánsz és barokk. Művészettörténeti tanulmányok. (Szerk. Galavics Géza) Budapest 1975, 279–312.; Balogh Jolán: Varadinum – Várad vára. I–II. Budapest 1982 (Művészettörténeti Füzetek 13/1–2.)
A kolozsvári számadáskönyvekről Kelemen Lajos által készített regeszták számos értékes adatot tartalmaznak I. és II. Rákóczi György erdélyi építkezéseiről. Ld. az A–XXVI–1 jelzetű cédulasorozat ismertetését.
[4] maksay 1975, 164–165.; Maksay 1992, 115-120.; Jakó Zsigmond: Az erdélyi fejedelmek levéltáráról. In: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. (Szerk. Csukovits Enikő) Budapest 1998, 105-130.
[5] A Rákóczi-Aspermont család levéltárából kiemelt Mohács előtti oklevelek a Q 156 törzsszám alatt találhatók a MOL-ban. A család Mohács előtti okleveleiről készült cédulák az A-I-10 jelzet alatt találhatók gyűjteményünkben.
