I. Az eredeti anyag
Őrzési helye: MOL, P és T szekció (P 623–626 és T 21)
Ismertetése: A sárvár-felsővidéki Széchényi család levéltára nagyobb családi levéltárak közé tartozik. 17–19. századi anyaga a magyar művelődéstörténet igen fontos forrása.[1]
A Nógrád vármegyei Szécsénykéből származó kisnemesi család első jelentős alakja Széchényi György (1592–1695) volt, aki birtokszerzéseivel megalapozta a család felemelkedését.[2] Előbb pécsi, Csanádi, majd veszprémi püspök lett. 1658-ban kapta meg a nagy javadalommal járó győri püspökséget. 1667-től kalocsai, 1686-tól pedig esztergomi érsek volt. Az 1660-as években szerezte meg a sárvár-felsővidéki birtokokat, közöttük későbbi uradalmi központjukat, Cenket is. Számos kolostor és kollégium alapításával támogatta az ellenreformációt. Nevéhez fűződött a pesti Invalidus-ház alapítása is. Birtokait unokaöccse, (II.) György (sz. 1656) örökölte, aki gyermekeivel együtt 1697-ben I. Lipót császártól grófi rangot kapott. A család történetének következő kiemelkedő tagja Széchényi Ferenc gróf (1754–1820), aki könyv- és kézirattárával, képtárával, érem-, szobor- és térképgyűjteményével 1802-ben megalapította a Magyar Nemzeti Múzeumot.[3] Fia, Széchenyi István gróf (1791–1860) az 1820-as években megindult reformmozgalom kezdeményezője, kiváló író és államférfi.[4]
II. A cédulák
Mennyisége: 765 darab
Készítőjének neve, a feldolgozás ideje: Badál Ede, 1960 és 1983; Joanelli Alfréd, 1960; Kelecsényi Gábor, 1960; Oszvald Ferenc, 1964
Tartalma: Az anyaggyűjtés nem a teljes iratanyag átnézésével, hanem előre megadott szempontok szerint, egyes nyugat-dunántúli birtokok anyagának kicédulázásával történt.
A regeszták az alábbi egységekről készültek:
A Törzslevéltár (P 623) anyagából:
I. kötet – Nevezetesebb családi iratok:
- 16. szám: Acta sacellum et cryptam exc. familiae C. Széchenyi in Nagy Cenk concerentia: A nagycenki temetőkápolna építésére, berendezésére vonatkozó adatok. Felszerelésének leltára, gróf Széchényi Ferenc 1810-1820 közötti misealapítványainak alapítólevelei.[5]
II. kötet – Dominum Sárvár-Felsővidék:
- 2. szám: Oppidum Nagy Cenk: A nagycenki uradalomra vonatkozó gazdasági iratok a 17–19. századból
- 4. szám: Possesio Kis Cenk: Kisebb Széchenyi birtokokra (Kiscenk [ma Nagycenki, Horpács [Sopronhorpács]) vonatkozó gazdasági iratok
- 21. szám: Possesio Horpács: Sopronhorpácsra vonatkozó gazdasági iratok
- 29. szám: Domus et fundi Sopronienses: Széchényi Ferenc soproni házának újjáépítésére vonatkozó adatok
VII. kötet – Családi iratok, családtagok iratai
- 26 csomó: Egyéb családi alapítványok és iratok: A nagycenki uradalomra vonatkozó iratok (19–20. század)
- 27. csomó: A családi sírboltra vonatkozó elszámolások
VIII. kötet – Családi és gazdasági levelezés
- 20. csomó: Gazdasági levelezés: Papp Ferenc levélmásolati könyvei (1799–1802): az 1800-as és az 1801-es évek anyaga, különféle gazdasági ügyekről, uradalmi munkákról, napi eseményekről szóló beszámolója gróf Széchényi Ferencnek.
IX. kötet – Periratok
- 39. csomó: Szigliget vára és tartozékai ügyében folyó per (1610)
A Lunkányi-hagyaték (P 624) anyagából:
- 1. szám 1. csomó: Széchenyi István levelei Liebenberg (később Lunkányi) János nagycenki jószágigazgatóhoz (1831–1848)
A Széchenyi család tervrajzai (T 21):
- A „kiscenki” (ma Nagycenk), pölöskei kastélyok és a soproni és budai paloták tervrajzai a 18-19. századból.
Elhelyezése: Az eredeti anyag jelzetrendjében, de azon belül sok kihagyással, mivel a cédulázás nem folyamatosan történt. A cédulasorozat hely- és személynévmutató segítségével kutatható.
[1] Áldásy Antal: A gróf Széchényi család levéltárának ismertetése. Budapest 1903; A Széchenyi család levéltára. (Összeállította Bakács István) Budapest 1958 (Levéltári leltárak 5.)
A család levéltárából kiemelt Mohács előtti oklevelek a Q 173, a kiemelt tervek a T 21, a térképek az S 83 törzsszám alatt találhatók a MOL-ban. A Széchenyi István gyűjtemény a P 626 törzsszám alatt található.
[2] Bártfai Szabó László: A sárvár-felsővidéki Széchenyi család története I–III. Budapest 1911–1926 [Bártfai Szabó Lászlóra vonatkozóan ld. az A–VII–4 jelzetű cédulasorozat ismertetését]
[3] Kelecsényi Gábor: Múltunk neves könyvgyűjtői. Budapest 1988, 200–219.
[4] Széchenyi István: Napló. (Fordította Jékely Zoltán, Györffy Miklós. Válogatta és szerkesztette, a fordítást ellenőrizte, a jegyzeteket és a szerkesztői utószót írta Oltványi Ambrus) Budapest 1978; Széchenyi István—Wesselényi Miklós: Feleselő naplók. Egy barátság kezdetei. (Válogatta, szerkesztette, a tanulmányt, a szó- és névmagyarázatokat írta Maller Sándor) Budapest 1986; Széchenyi és kora. (Szerk. Éri István) Budapest 1991 (Tájak Korok Múzeumok Könyvtára 3.) [részletes bibliográfiával és levéltári források jegyzékével]; A Magyar Tudományos Akadémia és a művészetek a XIX. században. (Szerk. Szabó Júlia, Majoros Valéria) Budapest 1992
[5] Csatkai Endre: Sopron és környéke műemlékei. Budapest 1956, 559-566. (Magyarország Műemléki Topográfiája. I.); Sisa József: A nagycenki Széchényi-kastély és kertje verses leírása 1798-ból. Forrásközlés. MÉ XLII. (1993) 50-54.; Kriszt György: Nagycenk, Széchenyi kastély. Budapest 1999 (Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára 43.); Kriszt György: Nagycenk, Széchenyi-mauzóleum. Budapest 1995 (Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára 400.)
