Események

Az MTA BTK Művészettörténeti Intézete tisztelettel meghívja BUBRYÁK ORSOLYA: FANTOMKÉP EGY 17. SZÁZADI BÉCSI MŰGYŰJTŐRŐL című könyvének bemutatójára 2018. június 19-én, kedden, 15 órára az MTA Humán Tudományok Kutatóházába (1097. Budapest, Tóth Kálmán utca 4., K. épület, fszt. 11-es terem).

tisztelettel meghívja Önt ez évi soron következő rendezvényére,
mely alkalommal a „KÖZÉPKORI ESTÉK” keretében

PÓCS DÁNIEL

FIRENZE, 1470 KÖRÜL
ADALÉKOK A MAGYAROSZÁGI KORAI HUMANISTA KÖNYVKULTÚRA ÉS AZ ALL'ANTICA UDVARI REPREZENTÁCIÓ TÖRTÉNETÉHEZ

címmel tart előadást

a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára konferenciatermében (Budapest I. ker., Bécsi kapu tér 1.)
2018. június 14-én, csütörtökön 1700 órai kezdettel.

Minden érdeklődőt hívunk és várunk!

Az ELTE BTK Művészettörténeti doktori programjának Utak című minikonferenciájára 2018. június 13-án kerül sor, az eseményen munkatársunk, Nagy Eszter Bécs, Buda, Brüsszel? A Mátyás Graduale miniátorának vándorlásai című előadásával vesz részt. A részletes program itt elérhető. 

Helyszín: 1088 Budapest, Múzeum krt. 6-8. I. em. 112. (Fülep Lajos-terem)

A Mátyás Gradualét illumináló, németalföldi tanultságú miniátor eddig ismert munkáiról, a névadó kóruskönyvről és egy klosterneuburgi inkunábulum címlapminiatúrájáról az eddigi kutatások alapján bebizonyosodott, hogy Bécsben, esetleg Budán készültek. Az 1480-as évek közepén Közép-Európában működő flamand miniátor szokatlan pályájába még egy kanyart hozhat egy új attribúciós javaslat. Az előadás amellett érvel, hogy 1495-ben a Mátyás Graduale mestere egy Szép Fülöp burgundiai herceg számára készült Világkrónikán (Bécs, ÖNB, Cod. 325) dolgozott. A kódex készítésének lokalizálásával kapcsolatos megfontolások arra mutatnak, hogy bécsi (és budai?) tartózkodása után a miniátor visszatért a Németalföldre.

Az INDA Galéria tisztelettel meghívja Önt és partnerét

A ZÓNA. A művész művésze című csoportos kiállítás megnyitójára,

2018. június 6-án, szerdán 19.00 órára.

Kiállító művészek: Chilf Mária, Csáky Marianne, Czene Márta, Eperjesi Ágnes, Fáskerti Zsófia, Gerőcs Júlia és Gabriel Studerus, Kerpely Adél, Pauer Gyula, Puklus Péter, Szász Lilla, Várnagy Tibor

A kiállítás kurátora: Tatai Erzsébet

A kiállítást megnyitja: Tatai Erzsébet

A kiállítás megtekinthető 2018. július 27-ig, keddtől péntekig 14–18 óráig, vagy előzetes bejelentkezéssel.

A Zóna titokzatos terület Tarkovszkij Stalkerében, ahol valahogy másképp történnek a dolgok, mint az ismerős mindennapok világában. A kiállítás címe az ebben rejlő szokatlanságra utal, noha a kiállítóterem, legalábbis fizikai értelemben nem képvisel a hétköznapitól eltérő teret. A benne elhelyezett nem köznapi tárgyak azonban különleges zónát hoznak létre. Kiváltképp akkor, ha a műtárgyak valamilyen módon olyan témákat vagy problémákat vetnek fel, amelyek az emberi létezés ritka illetve határeseteiként foghatók fel.

A kiállítás magját az Inda Galéria nőművészeinek munkái adják. Ezek a művek széles spektrumban reprezentálják az ilyen helyzeteket, adottságokat vagy életmódot: az androgün a férfi és a nő, az álom az ébrenlét és az alvás közt foglal helyet, a barátnők Szász Lilla fotóin nem egyértelmű, de sugallt erotikus kapcsolatát a mainstream heteronormativitás szorítja margóra, akárcsak a terhességet a mizogün tekintet – amelyet a hétköznapok férfinormáitól való eltérése okán másállapotnak is neveznek. A széles spektrum a reprezentációk módjára is érvényes: lehet szelídebb (Szász Lilla) vagy határozottabb (Fáskerti Zsófia), elvontabb (Czene Márta) vagy testiesebb (Csáky Marianne). Vannak azonban olyan átmeneti állapotokat, mint az álmodást vagy terhességet megjelenítő ábrázolások is, amelyeket társadalmi megítélésük sodorhat „határhelyzetbe” (Eperjesi Ágnes).

Munkáik mellé a művészek egy-egy másik művész olyan alkotását választották, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak művükhöz, vagy a koncepció ismeretében közvetlenül az egész kiállításhoz. Így választotta Csáky Marianne Chilf Mária akvarelljét, Czene Márta Gerőcs Júlia és Gabriel Studerus filmjét, Eperjesi Ágnes Pauer Gyula pszeudóját, Fáskerti Zsófia Kerpely Adél animációját és Szász Lilla Puklus Péter fotográfiáját.

2018. május 18-án 10:00 és 21:00 óra között látogatható a Magyar Tudományos Akadémia székházának első emeletén egy összefüggő, reprezentatív teremsor: a díszterem, a bizottsági termek (elnöki tanácsterem és képes terem) és a felolvasó terem – a Magyar Tudományos Akadémia Művészeti Gyűjteményeként funkcionálva. 

Ki (nem) viszi át az emlékezetet? Ozorai Pipo (portréi) és az Akadémia

Következő #ruhatárvan! eseményünkön a középkori Magyar Királyság országbárójának, Ozorai Pipónak két arcképét mutatjuk be. A portrék reneszánsz festmények másolatai, amelyeket James Charles Armytage készített 1864-ben Firenzében, és az emigrációban élő Pulszky Ferenc fia, Ágost küldte őket az Akadémiára. A két, egymástól gyökeresen különböző ikonográfiai típust képviselő képmás segítségével Filippo Scolari (Pippo Spano) történeti emlékezetének két fajtája eleveníthető fel.

Ezek közül az egyik a firenzei származású férfi kora újkori tisztelete, amelynek helyszíne a Firenzei Köztársaság, majd a Toszkán Nagyhercegség, tágabban véve pedig Itália volt. A lokális emlékezetből kinövő, a hatalmi reprezentáció szolgálatában álló, hivatalos élettörténet(ek) mellé a Filippo Scolarit profilban mutató mellkép rendelődött.

A másik pedig Ozorai Pipo magyarországi közösségi emlékezete, amelynek megteremtője a nemzetépítés szolgálatában álló, historista történetírás, illetve annak képviselője, az akadémikus Wenzel Gusztáv volt. Ozorai Pipo honi kultusza egy másik hitelesnek vélt képmásával, az Andrea del Castagno által 1450 körül a legnaiai Villa Carducciba festett (1847-ben újrafelfedezett) egészalakos, a nézővel szembeforduló portréval kapcsolódott össze.


Program:

17.00 Reprezentáció és identitás: a képes és az elnöki terem

18.00 Ki (nem viszi) át az emlékezetet? Ozorai Pipo (arcképei) és az Akadémia

19.00 Homlokzat és díszterem (gyülekezés az aulában)

20.00 A díszteremtől a bizottsági termeken át a felolvasó teremig