Közlemények

A kutatóintézetünkben 2025. november 7-én megrendezett szürrealizmus-konferencia (OTKA–K 147087) a hazai szürrealizmus-kutatás aktuális helyzetképét vázolta fel, regionális összefüggésekre is kitérve. A programon több munkatársunk is előadott. Beszámoló.

 

Kiindulásként a szürrealizmussal legerőteljesebben kapcsolatba hozható alkotó, Vajda Lajos szürrealizmusának és montázselvű képalkotásainak közvetlen hatásának vizsgálata szolgált. Radák Judit azt mutatta be, milyen szerb-francia előképek hatottak Vajdára, továbbá olyan alkotók (Nizsinszkij, Juhász Gyula) munkásságára vetett fényt, akiknek pszichés állapota erőteljesen meghatározta művészetüket, végül ezzel összefüggésben a Vajda-hagyatékban újabban talált gyerekrajzokat mutatta be. Árvai Mária előadásában Vajda Rajzmontázs-módszerének továbbéléséről beszélt Bálint Endre, Jakovits József és Ország Lili 1950-es években készített szürrealista alkotásaiban, majd Árvai-Józsa Kitty Szántó Piroska szürrealisztikus ábrázolásait mutatta be az 1940-es évekbeli montázs-szerű képépítésén keresztül, valamint a Szentendrén élő művészek és Vajda Lajos konstruktív szürrealista programjának hatását elemezve.

 
Pál István: Az Angyalföldi Intézet társalgójában biliárdozók, 1929. MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény, Ltsz. 89.25

 

A második szekció teoretikusok és nők munkásságával foglalkozott. Pataki Gábor Mezei Ottó hozzájárulását elemezte a magyar szürrealizmushoz és a szürrealizmus-recepciójához, Tatai Erzsébet Kemény Katalin Hamvas Bélával közös szürrealizmus-képét rajzolta fel, majd arról szólt, hogy Kemény Az absztrakció és szürrealizmus Magyarországon című kötetükhöz miként járult hozzá nőművészetről és alkotó nőkről szóló fejezeteivel. Révész Emese az államszocializmus évei alatt jórészt grafikákat alkotó művészekre irányította a figyelmet. Ágotha Margit, Balla Margit, Berki Viola, Decsi Ilona, Molnár Gabriella és Sulyok Gabriella munkásságában olyan motívumokat mutatott fel, amelyek szürrealista jellegű művészetük közös pontjai, és egyfajta „női hangnak” tekinthetők.

 

 

A harmadik szekció a művészettörténet diszciplináris kereteit megtartva foglalkozott a szürrealizmusok kiterjesztésével – részben földrajzi, részben teoretikus értelmezésben. Aknai Katalin MartyFerenc egy műcsoportja mellett új, amerikai nézőpontokat mutatott be az 1960-as évek szürrealizmusának kutatásában. Szabó Bodó Renáta a szlovákiai Szóbel Géza korai pályáját revideálta. Álláspontja szerint Szóbel életműve a magyar, a cseh és a francia művészeti – többek között szürrealista – hagyományok metszéspontjában rajzolódik ki. Hornyik Sándor amellett érvelt, hogy a szürrealizmus értelmezését kitágítva Erdély Miklóst szürrealista művészként érthetjük meg. Bemutatta Gaston Bachelard szürracionalizmus fogalmát, akinek gondolatai meghatározó szerepet játszottak Erdély montázselméletének kidolgozásában és rávilágított Erdély szürrealista szellemiségére.

 

 

Végül a képre koncentráló művészettörténet diszciplináris és a szürrealizmus mediális – nem csak földrajzi – határait is kiterjesztő előadásokra került sor. Balázs Imre József a romániai szürrealizmus magyar kapcsolatait és recepcióját tárgyalta a második világháború után, miközben az irodalmi, vizuális művészeti és teoretikus kapcsolódásokat is ismertette. Lantos Edit előadásában a szürrealista építészet definícióit és a magyar építészek 1945 utáni szürrealizmus értelmezéseit vette sorra, különös tekintettel azokra az 1970-es/1980-as évek fordulóján bekövetkezett változásokra, melyeket Makovecz Imre és Szegő György írásai is jeleztek. Végül Perenyei Monika az 1980-as „Pszichorealizmus” című kiállítástól indulva a montázsalkotómódszer és annak lélektani eredőit a magyar szürrealizmus kontextusában vizsgálta, összefűzve a pszichoanalízis Budapesti Iskolájának traumaelméletével, valamint a heidelbergi Prinzhorn Gyűjtemény magyar recepciójával és a két háború közti azílum művészet magyar alkotóival. Prezentációjának teoretikus ívével visszacsatolt a konferencia kezdő gondolatához és alkotójához: Vajda Lajoshoz. 

 Tatai Erzsébet

---

 

9:45 Megnyitó: Perenyei Monika

 

10-11:30 (Szekcióvezető: Perenyei Monika)

 

Radák Judit: Vajda Lajos és a „szürrealizmusok”

Árvai Mária: Rajzmontázs az 50-es évek közepének magyar szürrealizmusában (Bálint Endre, Jakovits József, Ország Lili)

Árvai-Józsa Kitty: Szántó Piroska szürrealisztikus ábrázolásai

                       

12-13:30 (Szekcióvezető: Hornyik Sándor)

 

Pataki Gábor: Mezei Ottó szürrealista recepciói

Tatai Erzsébet: Lila és zöld. Kemény Katalin és a szürrealizmus

Révész Emese: Női hang a Kádár-kor magyar szürrealista művészetében 

                       

14:30-16 (Szekcióvezető: Tatai Erzsébet)

 

Aknai Katalin: Martyn Ferenc

Szabó Bodó Renáta: Perifériák és kiindulópontok Szóbel Géza életművében: a korai pálya revíziója

Hornyik Sándor: Egy szürracionalista művész. A naiv realizmus „szürrealista” kritikája Erdély Miklós munkásságában

          

16:20-17:50 (Szekcióvezető: Aknai Katalin)

 

Balázs Imre József: A romániai szürrealizmus magyar kapcsolatai és recepciója a második világháború után

Lantos Edit: Az előre kiszámíthatatlan építészet

Perenyei Monika: Pszichorealizmusok

 

17:50 Zárszó: Hornyik Sándor