Eörsi Anna művészettörténészt köszöntötték 75. születésnapja alkalmából 2025. november 10-én az MTA Humán Tudományok Kutatóházában. A középkori és reneszánsz ikonográfia nemzetközileg elismert kutatója 40 éven át generációk sokaságát tanította az ELTE Művészettörténeti Tanszékén.

Papp Gábor György, intézetünk tudományos munkatársa tart előadást a FUGÁBAN "Teréz körút 13. – Egy pesti főúri palota története 1882 és 1987 között" címmel.

A kutatóintézetünkben 2025. november 7-én megrendezett szürrealizmus-konferencia (OTKA–K 147087) a hazai szürrealizmus-kutatás aktuális helyzetképét vázolta fel, regionális összefüggésekre is kitérve. A programon több munkatársunk is előadott. Beszámoló.

November 5-én ismét látogathatóvá váltak az MTA Művészeti Gyűjteményének kiállítóterei az Akadémia székházában. A Művészeti Gyűjtemény állandó kiállítása 2017-ig fogadott látogatókat, ezt követően az épület – így a képtár – rekonstrukciójára került sor az intézmény fennállásának 200. évfordulójára készülve. 

November 4-én intézetünk "falakon kívüli munkanap" keretében tanulmányi kirándulást szervezett a dégi kastélyparkban. A szép időben megvalósult program keretében Alföldy Gábor kollégánk tartott bevezetést a helyszín történetébe. 

Budapest, Kolozsvár, Riga, Torinó után 2025. november 5-én Párizsban mutatják be Székely Miklós az ELTE HTK Művészettörténeti Intézetének tudományos főmunkatársának 2023-ban megjelent Schools and Museums of Modern Design in Transylvania around 1900 című kötetét franciául a BULAC (Bibliothèque universitaire des langues et civilisations) Auditoriumában (65, rue des Grands Moulins, 75013 Paris).

Eszterháza kastélyegyüttese történetének Dávid Ferenc vezetésével 2001-ben kezdődött, számos kutató részvételével folyt intenzív, szisztematikus és komplex forráskutatásának és –feldolgozásának eredményei máig nagyrészt publikálatlanul maradtak. Így az asztalfiókban–Winchesteren maradt anyagok – kis részben műemléki, kerttörténeti tudományos dokumentációk formájában feldolgozva, néhány publikációtól eltekintve – a szakma és a nagyközönség számára máig ismeretlenek, nem épülhettek be a tudományos köztudatba. 

Hogyan lehet közvetíteni egy száz évvel ezelőtti, vagy akár kortárs traumát? Milyen ereje van annak, amikor egy egyszerű rajz vagy alkotás önterápiás eszközként működik? És meddig terjed a megértés és feldolgozás folyamata, amikor a trauma képekké, szavakká vagy hangokká válik, és velünk lép interakcióba?